Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Klamár Zoltán: A folklorizmus mint társadalmi jelenség tudományos értelmezése a délszláv térségben
Acta Ethnologica Danubiana 15 (2013), Komárom—Komárno A folklorizmus mint társadalmi jelenség tudományos értelmezése a délszláv térségben Sve sto je za narod, narodno! - avagy: minden, ami a népnek készült, népi?! Klamár Zoltán Szándékunk és reményünk szerint az alcímben idézett Hasan Kučuk Hoki, az 1980-as években népszerűsége csúcsán lévő, az újonnan komponált „népdalok” előadójának kijelentése már sejteti, hogy a volt Jugoszlávia térségében máig tapasztalható folklorizmusjelenségek társadalmi és tudományos megítélésének problematikájával kívánunk foglalkozni. A kérdéskör minél tágabb megvilágítása érdekében példáink igen szerteágazóak lesznek, és elsősorban a polgárháborút közvetlenül megelőző időszakra fókuszálunk majd. Elöljáróban hadd jegyezzük meg, hogy teljes mértékben egyetértünk Voigt professzor úr megjegyzésével, miszerint diszciplínánkban a „tárgyfogalmak alaposan megváltoztak az utóbbi bő évszázad során”. Talán arról sem szükséges bővebb okfejtésbe bocsátkoznunk, hogy a szakmai és a társadalmi megítélés, elfogadottság között sokszor fényévnyi távolságok voltak és vannak. Mindez fokozottan igaz a délszláv térségre, ahol a folklórt eleve gyanúsnak tartotta a kommunista vezetés. Már most, a tanulmányunk elején szeretnénk elkerülni annak a látszatát, hogy lándzsát törjünk bármi mellett, illetve pálcát bármi felett. Egyszerűen csak a jelenség elérhető tudományos és populáris forrásai alapján próbálunk képet alkotni a térségben tapasztalt folklorizmus generálta disputákról, értelmezésekről. Tehát, ismételten Voigt Vilmosra hagyatkozva, magát a terminátori, illetve terminátorokat keressük, hogy viselt dolgaik társadalmi beágyazódásáról képet alkothassunk! Mivel témánk a múltból átnyúlik a mába, így a tartalmat illetően is megváltozott a szóhasználat, és már nem elsősorban folklorizmusról beszélnek a szerzők, hanem az identitás szimbólumairól, legyenek azok kézzel foghatóak vagy éppenséggel szellemi termékek. Sőt az sem ritka, hogy a korábban említett néprajzi definícióba már igazából bele sem fémek tematikailag és tárgyilag sem, tehát - megint csak a bevezető előadásra utalva - a terminátorok bátran idegen vizekre kalandoztak, hogy a vizsgált jelenségek szele és szelleme dagassza a megismerés vitorláit! A kérdést egy sokszerzős tanulmánykötet felvetései alapján járjuk körbe, mely kötet Zágrábban jelent meg a polgárháború kitörésének esztendejében, 1991-ben, a konferenciát pedig 1989-ben a horvátországi Zadar városban tartották. Már a címe is sokat sejtető: Simboli identiteta, vagyis az önazonosság jelei. Kíváncsiságból beírtuk a Google keresőjébe a könyv címét, és pillanatok alatt 293 ezer találatot listázott ki a gép! A szakma mellett a legeltérőbb foglalkozású egyének véleményét lehetett olvasni a kérdéssel kapcsolatban, ami abban erősíti meg a kutatót, hogy a konferencia szervezői igen jól választották meg a témát, de egyúttal az is világos, hogy e sorok írója szinte reménytelen vállalkozásba fogott. Az említett kötetben felvonult az egész néprajzos és kulturális antropológus szakma - 33 tanulmányt tartalmaz a könyv -, így a kérdésről átfogó pillanatképet alkothat a kíváncsi olvasó és megismerheti a szlovén, horvát, bosnyák, szerb, montenegrói és macedón tudományos 185
