Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
Tanulmányok - Bausingr, Hermann: Hamupipőke. A mesei jelképek problematikájához
Németországban ez az irányzat már jóval 1933 előtt kibontakozott. 1925-ben jelent meg, miközben mögötte egy egész „iskola” állt, Wemer von Büllov A német mesék titkos nyelve című könyve2. Büllow az egyes meséket bizonyos rúnajelek alapján csoportosította, amelyeknek, ugyanúgy, mint bizonyos szócsoportoknak, meghatározott és szorosan behatárolt értelmet tulajdonított. A Hamupipőke-mese, amelyet majd a következőkben mi is mint egy, a mindenkori értelmezés módját bemutató példaként emelünk ki, Büllow kezei között, az északi mitológiából eredő, feltorlódott lélektani és kozmikus események halmazává vált [...]3. Ugyanabban az esztendőben, 1925-ben látott napvilágot Georg Schott Jóslat és beteljesedés a német népmesében című, az előzőhöz viszonyítva szerényebb igényekkel fellépő könyve4. A mesék értelmezésével kapcsolatban Schott meggyőződése alapvetően az, hogy bennük a német sors tükröződik vissza. Hamupipőke otthona egyenesen maga a „német ház” (19. p.), amely a politikai események következtében veszélyben forog. „Mindennek be kell következnie: arany és ezüst, gyöngyök és drágakövek legyenek a telhetetlen idegeneké. - Hagyjuk őket nekik, ha már a sors így akarja. Ha eljön az idő, ezekből az anyagi javakból is részesülünk oly mértékben, amennyire szükségünk lesz. Gondoljunk csak az igazi mesék befejezésére.” (23. p.). Ami itt megjelenik, az aztán a következő évek értelmezési kísérleteiben egyeduralkodóvá válik. Bruno P. Schliephacke Mese, lélek és kozmosz címen először 1929-ben megjelent kis könyvecskéjét5 a Prágában napvilágot látott második kiadásának előszavában „egy, a bensőséges németségért való harc hozzájárulásának” mondta. Fejtegetéseiben szintén a kalandos szemantika győzedelmeskedik [_]6 Soraiban a mesetartalmak pszichologizálására való törekvés jól érzékelhető: Hamupipőke a lélek, és „a lélek mostohája mindig az anyag marad, amiből a test és az értelem is kifejlődik” (101. p.); - de akkor is az a lényeg, hogy a mesék „egy tősgyökeres vallásosság tanúi” (Előszó a második kiadáshoz). Még az olyan, egyébként teljesen szakszerű könyv, mint Erwin Müller^ német népmese lélektana című munkája7 is a mesékben olyan eszközt lát, amely „az egyébként gyenge nemzeti érzéseket előhívhatja, erősítheti” (77. p.). 1927-ben jelent meg Berlinben Kurt Niedlich Mesekönyve az alábbi, beszédes alcímmel: A régi német népmesék titkos zúgása.8 9 Niedlich magyarázataiban, értelmezéseiben sokat merít Schott nézeteiből. Ezért beszél ő is „a német lélekről, amely kiüzetett a tájból és hamurakásra került” (99. p.). A következő években az ilyen és hasonló értelmezések értelemszerűen még inkább az előtérbe kerültek. Josef Prestel a Mese mint életköltészer című könyvében a Hamupipőke-mesét 2 Büllow, Wemer von: Die Geheimsprache der deutschen Märchen. Märchendeutungen durch Runen. Ein Beitrag zur Entwicklungsgeschichte der deutschen Religion. Hellerau bei Dresden: Hakenkreuz Verlag, 1925. 3 A következőkben, a fordításunkból kihagyott 12 sorban a szerző Büllow légből kapott okfejtéseire hoz példát. A németül is meglehetősen hajmeresztő fejtegetés magyar fordításban nem sokat mond, hiszen bizonyos német főnevek kezdőbetűi és a rúnaírás jelrendszere közti állítólagos kapcsolatokon alapszanak. A szövegben előforduló további, [...] módon jelölt, jelentéktelen terjedelmű kihagyások is hasonló okokkal indokolhatóak. A ford, megj. 4 Schott, Georg: Weissagung und Erfüllung im deutschen Volksmärchen. München: Hermann A. Wiechmann, 1925. 5 Schliephacke, Bruno R: Märchen, Seele und Kosmos. Hohlstein in Schlesien: Ziel-Verlag, 1929. 6 Schliephacke, Bruno R: Märchen, Seele und Kosmos. Weltschau und Sinndeutung der deutschen Volksmärchen. 2., verbesserte Auflage. Prag: Burg-Verlag, 1942, 100. p. 7 Müller, Erwin: Psychologie des deutschen Volksmärchens. München: Verlag J. Kösel & F. Pustet 1928. 8 Niedlich, Kurt: Märchenbuch. Der alten deutschen Volksmärchen heimliches Raunen. Berlin: Verlag der Deutschkirche, 1927. 9 Prestel, Josef: Märchen als Lebensdichtung. Das Werk der Brüder Grimm. München: Max Hueber 1938. 12
