Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)

Tanulmányok - Bausingr, Hermann: Hamupipőke. A mesei jelképek problematikájához

a „legmélyebb német bensőségességnek” tekinti, amely „az érzelgősség legcsekélyebb nyomát is nélkülözi, amikor Hamupipőke egyetlen ajándékként egy mogyorófaágat kíván, amit aztán anyja sírjára ültethet” (15. p.). A szerző a mesét „ősi örökségnek, faji-erkölcsi példaképnek és magas értékű műalkotásnak” tekinti (1. p.) - Karl von Spieß és Edmund Mudrák Német mese - német világ című könyve10 11 annak ellenére, hogy alapos tudományos fejtegetéseket is tartalmaz, végső soron szintén „az északi világszemlélet tanúinak” metaforájához jut el. Az aranyhajjal, amely Hamupipőke fejét a mese néhány északi variánsában koronázza, annak bizonyságát látja, hogy egy „vérségileg nemes leányról” van szó (288. p.) - Rudolf F. Viergutz könyvében (Meséink bölcsességéről)" nem az egyes meséket, hanem „a német néphit újjászületése” (180. p.) jegyében kiemelt motívumokat elemzi és értelmezi.

Nyilvánvaló, hogy a fentebb vázolt irányzat történetileg szintén a romantika korában gyökerezik, miközben hangsúlyozni sem kell persze, hogy annak meghamisításával és abszolutizálásával. A fentebb érintett művek különböző kvalitásokkal bírnak ugyan, ám az értelmezések bizonyos tendenciái azonosak bennük. De beszélhetünk-e még egyáltalán értelmezésről, bizonyos, a mesékben megőrződöttek magyarázatról? Nem arról van inkább szó, hogy a mesék tartalmát egy előre megfogalmazott világszemlélet bizonyítékaiként használták fel? Úgy gondoljuk, hogy végső soron ezek a szerzők a szimbólumokat nem magyarázzák, hanem bizonyos helyzetekre sokkal inkább alkalmazzák.

A népmese-értelmezések nép-nemzeti megközelítése kétségtelenül az elmúlt évtizedekben [1920-1940-es évek. A ford. megj.] volt a legjelentősebb, miközben lezárt korszakról semmiképpen nem beszélhetünk. 1950-ben új kiadásban látott napvilágot Rudolf Meyer A német népmesék bölcsessége12 cimü munkája. Ebben - Rudolf Steiner tanait követve - a mesét antropozofikus-keresztény szempontoktól vezérelve szemléli. A Hamupipőke fehér madaráról például a következőket tudhatjuk meg:

„A Szentlélek kegyelme leereszkedik a lélekhez - a lélekhez, melynek legmélyén az ártatlan és semminemű kigyóméreg által nem érintett lélekerő gyökerezik.” (187. p.) „A lényegi megtisztulás az érzékfeletti tapasztalás számára a lélekköntös ragyogásában nyilvánul meg”, melyet Hamupipőke magán visel. „Esténként, amikor az ember szellemi-lelki része kilép az alvó testből, a lélek hüvelye (az asztrális test) ragyogni kezd, mégpedig oly mértékben, amennyire addig elért belső fejlődése engedi. A lelket körbeölelő érzékfeletti világ megvilágosodik. A lélek ezáltal a saját felsőbb Lényével való találkozást tapasztalhatja meg: A „szellemi én” egyesülni kíván a lélekkel” (188. p.). Meyer olvasatában Hamupipőke meséje egyfajta „pünkösdi misztériumban” csúcsosodik ki, mivel a két galamb egyenesen a házasulandó pár vállára röppen. „A lélek, amely éppen magasabb rendű lényével készül egybekelni, maga is inspirációvá emelkedve jelenik meg.” (190. p.)

Meyers könyve is azzal az igénnyel lép fel, hogy a mese objektív eszmei tartalmát, a lényegét magyarázza meg, s közben mindössze a mesei cselekmények tartalmát veti alá és sorolja be egy már meglévő, szilárd szellemi koordináta-rendszerbe. Másként fogalmazva, a mesei tartalmak itt nem szimbolikus, hanem allegorikus13 értelmet nyernek. Más szóval: nem

10 Spieß, Karl von-Mudrak, Edmund: Deutsche Märchen, deutsche Welt - Zeugnisse nordischer Weltanschauung in volkstümlicher Überlieferung. Berlin: Herbert Stubenrauch Verlagsbuchhandlung 1939.

11 Viergutz, Rudolf F.: Von der Weisheit unserer Märchen. Berlin: Widukind-Verlag 1942.

12 Meyer, Rudolf: Die Weisheit der deutschen Volksmärchen. Stuttgart: Urachhaus 1950.

13 A különbséget úgy lehet megfogalmazni, hogy „a szimbólumból még minden lehet, az allegória viszont már valami egészen meghatározott” (Meuer, Peter-Carossa, Hans: Symbol und Symbolik im dichterischen Prosawerk. Mschs. Diss. Tüb. 1950, 199 f.; hasonló szellemben Weiser-Aall, Lily: Der seelische Aufbau religiöse Symbole. Zeitschrift für Volkskunde 1933, 15-^16. p. főleg: 45. p.)

13