Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Szilágyi Zsófia Júlia: A boldogasszonyi kálváriahegy
Acta Ethnologica Danubiana 14 (2012), Komárom-Komärno A boldogasszonyi kálváriahegy Szilágyi Zsófia Júlia Szilágyi István (1938-2005) emlékének „Régen az értelmes falusi plébánosok foglalkoztak helytörténettel szellemük frissítésére. (...) És ebben a faluban, amit Szombathelynek neveznek (...), szeret az ember olyat csinálni, amit nem feladatként kapott, ami mindentől független. A mi kálváriánk barokk épületét figyeltem anno, és nem értettem, hogy miért van a két torony hátrafelé. Ezt kezdtem el vizsgálni, ez volt a csapda, amibe beleszaladtam...” (Atlasz 2002, 7) - emlékszik vissza Szilágyi István az Atlante dei Sacri Monti, Calvari é Complessi devizionali europei címen megjelent könyv kapcsán, melybe hosszú kutatómunkájának eredményeképpen a teljes monarchiára vonatkozó adatokkal szolgált. Szilágyi István mint építész kezdte meg kálváriakutatásait. Egyetemi tanulmányai után visszakerült szülővárosába, Szombathelyre, ahol építészi, főépítészi, városvédő munkásságán túl a város építészeti örökségét kutatta, s emellett foglalkozott szenvedélyesen a kálváriákkal. Munkásságának látványos eredményei - az 1980-ban megjelent Kálváriák, vagy a Szombathely városépítés- és építészettörténete a dualizmus korában című könyvek - mellett számos cikke, tanulmánya jelent meg. Tanulságos végignézni a kálváriákhoz köthető írások során, hogy a kezdetben csupán állapotfelmérést, a művészettörténeti szempontból sokszor nem túl értékes emlékek sorjázását ígérő kutatómunka milyen ikonográfiái, néprajzi, építészettörténeti, vallástörténeti adalékokkal szolgál. A több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként, majd a hagyaték megmentésének céljával is, szerette volna Szilágy István a történelmi Magyarországra vonatkozó kálvária-korpuszt megjelentetni. Az óriási munkához nem talált azonban támogatót. Csak részben jelenthetett számára elégtételt, hogy a varallói, szent helyek kutatására létrehozott szakmai központ által megjelentetett Atlaszban Magyarország szerepel a legtöbb (376) kálváriával.1 A hagyatékában megtalálható Kálváriák a 16-20. századi Magyarországon cimű könyvtervben hozzávetőleg 600 kálváriát említ, a címnek megfelelően a történelmi Magyarországra kiterjesztve adatait. A Végső kálvária névsor (kiegészített) feliratú dosszié 454 magyarországi, 35 horvátországi, 85 jugoszláviai, 113 szlovákiai és 58 romániai, 4 ukrajnai, összesen tehát 749 kálváriát sorol föl, újabb szakirodalomból, általa addig nem ismert kálváriákból még további 60-at jegyzett fel. Már 1985-ben, a Linzi MagyarNapokon elhangzott előadásában jelezte, hogy késznek látja az anya1 Ausztria (301), Belgium (163), Csehország (107), Franciaország (42) - Bretagne (99), Hollandia (84), Horvátország (33), Jugoszlávia (83), Lengyelország (76), Luxemburg (20), Németország (152), Olaszország (56), Portugália (6), Románia (42), Spanyolország (56), Svájc (11), Szlovákia (97), Szlovénia (19), Ukrajna (4) szent hellyel szerepel a könyvben. 97
