Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Agócs Attila: Jegyzetek a gömöri cigányság varázsmeséinek interetnikus vonatkozásaihoz
szereplők). A gömöri cigány mesemondók bevezető formuláinak elemzése is hasonló eredménnyel zárult. A szlovák nyelven előadott formulák a szlovák, a magyarul elmondottak a magyar, a roma nyelven előadottak - melyek Istenhez intézett invokációval kezdődnek - a cigány mesekinccsel függnek össze. Kivételt csupán egy roma mesekezdő formula jelent, melynél feltételezhetjük, hogy a magyar változat lefordításával keletkezett. Hozzá kell azonban tennünk, hogy az egyes bevezető formulák nagyszámú variációban élnek. Előfordul, hogy ugyanaz a formula két mesében egymásnak logikailag teljesen ellentmondó állítást fejez ki. Az állandósult szókapcsolatok szintjén megfigyelhetjük, hogy míg a különböző időintervallumokkal szókapcsolatba foglalt hetes számot mindhárom nyelven alkalmazzák a mesei idő múlásának kifejezésére, a többi állandó szófordulat annak az etnikumnak a mesehagyományához igazodik, melynek nyelvét az aktuális mese előadásához használja. Mindhárom gömöri cigányok által használt nyelven a sokféle alakban megjelenő „máig is élnek, ha meg nem haltak“ mesezáró formula dominál, mely az egyes mesemondók repertoárjában különböző elemekkel egészül ki. A kutatás során rögzített záróformulák mintegy 90%-a valamilyen formában tartalmazza az említett stilisztikai elemet. Nagyon nehéz egyértelmű végkövetkeztetéseket levonni a viszonylag kis mennyiségű lejegyzett szövegből, de ez a szerény anyag is egyértelműen bizonyítja, hogy egy konkrét régióban meghatározott időintervallumban (az egykori Gömör-Kishont vármegyében a 21. század első éveiben) rögzített cigány mesék óriási sokszínűséget mutatnak és bennük egyértelműen kimutathatók más etnikumok mesehagyományainak hatásai. A magyar-szlovák nyelvhatár két oldalán élő szlovák és magyar letelepedett romák varázsmeséinek mesealakjai és stilisztikai eszközei közvetlenül azzal a nyelvi környezettel függnek össze, amelyben a narrátorok élnek, valamint azzal a nyelvvel, amelyen a mese előadásra kerül. A kortárs kulturális antropológia elméleti alapvetéseiből kiindulva feltételezhetjük, hogy amennyiben szlovák és magyar elemeket, esetleg meséket vettek át a gömöri romák, a folyamat nem volt egyirányú. A cigány mesehagyományból a többségi mesehagyományok irányába történő átvételi folyamatok feltérképezésére azonban az adott kutatás keretei nem nyújtottak lehetőséget. Az eddigi összehasonlító vizsgálatok alapján viszont arra következtethetünk, hogy a mesei elemek interetnikus átvételének kétirányúsága nem kiegyensúlyozott. A többségi kultúrák - a magyar és a szlovák - valószínűleg erősebb hatást gyakoroltak az akkulturációs folyamatok során a cigány kultúrára, mint a roma kultúra a cigány közösségeket körbefogó többségiek kultúrájára. Irodalom Agócs Attila 2004a Ekológia ľudovej prózy gemerských usadlých Rómov [szakdolgozat, Komenský Egyetem BTK - Pozsony], Bratislava. 2004b A gömöri romungrók mesélési szokásairól. Tabula 7 (2), Budapest, 227-251. p. 2004c Od textu k spoločenskému fenoménu. Premeny vzťahu téma-metóda počas prípravy diplomovej práce. Etnologické rozpravy 2, 95-105. p. 2010 Mesemondás a gömöri cigányoknál. In Cigány Néprajzi Tanulmányok 15. Budapest, 107-126. p. 2011 Poznámky k interetnickým kontextom čarovných rozprávok gemerských usadlých Rómov. Zborník Gemersko-malohontského múzea v Rimavskej Sobote, Gemer-Malohont 6-7, Rimavská Sobota: Gemersko-malohontské múzeum, 149-155. p. Kovács Ágnes-Benedek Katalin szerk. 1990 Magyar népmesekatalógus 9. A magyar formulamesék katalógusa (AaTh 2000-2399). Budapest: MTA Néprajzi Kutató Csoportja. 62
