Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Agócs Attila: Jegyzetek a gömöri cigányság varázsmeséinek interetnikus vonatkozásaihoz
magyarul és nyolc roma nyelven elmondott mese. A felgyújtott anyag - részben töredékes állapota ellenére is - szinte kínálja annak lehetőségét, hogy megpróbáljuk elkülöníteni a roma mesékben tetten érhető roma etnikus specifikumokat és a más népektől érkező hatásokat, és rávezet, hogy újragondoljuk a „Honnan származik a roma mese?“ kérdésre adható válaszokat. Az Európa különböző országaiban lejegyzett roma mesék eredetét illetően több elmélet született. A kutatók véleményei a következő tengely két végső pólusa között oszcillálnak: a varázsmesét Európába a romák hozták magukkal (indiai eredet) - egyirányú átvétel a többségtől (európai eredet). Az eddigi vélemények áttekintését és értékelését Görög Veronika írta meg tanulmányában, melyben a romák és a többség közötti kétirányú átvétel elmélete mellett foglal állást (Görög 2003, 9-50). A cigány kultúra indiai eredetét Theodor Benfey német filológus, a szanszkrit nyelv tanára, már a 19. században megpróbálta bebizonyítani. Szerinte az indiai mesekincset a romák hozták be Európába (Görög 2003, 26). Ehhez az irányzathoz csatlakozott a magyarországi Rostás-Farkas György mellett Heinz Mode, a világ roma meséit bemutató gyűjtemény szerkesztője is (Rostás-Farkas-Karsai 1992, 99; Mode 1983). Sajnos azonban Mode arra irányuló törekvése, hogy a cigány mesék különböző motívumainak hátterében indiai eredetet mutasson ki, néhány esetben tudományosan alá nem támasztható gondolatmenetekbe torkollott - szerinte például a valóság (egész roma családok vándoroltak egyik országból a másikba egészen a 20. század feléig) és a mesei világ (a hős egyedül vág neki a világnak a roma mesékben és a mese végén hazatér a szülőhelyére) közötti ellentmondás gyökerei egészen „az indiai őshaza falusi környezetéig nyúlnak vissza“. A mesehős hazatérése tehát az őshaza utáni vágyakozás beteljesülése (Mode 1983, 27), miközben V. J. Propp mesemorfológiai müvéből tudjuk, hogy a hős hazatérése a varázsmese alapvető „funkcióinak“ egyikeként etnikai háttértől független (Propp 2005, 61 )._ Vekerdi József szerint a cigányok Indiából csak a „viselkedés alapvető formáit“ hozták magukkal: „Tehát a keret (az életforma és a gondolkodásmód) indiai, azonban a tartalmat, amellyel e keretet megtöltik, a környező európai népektől kölcsönzik. Ugyanezzel a jelenséggel találkozhatunk meséikben is, amelyek az európai népektől átvett mesetémákat cigány ízlés szerint dolgozzák fel“ (Vekerdi 1974, 39). Vekerdi téziseivel cseng össze B. Kovács István Busa Viktor rimaszécsi mesemondóról kiadott monográfiája is, melynek bevezető tanulmányában a szerző leszögezi, szerinte a roma mesemondó „a magyar paraszti szóbeli költészet örök értékeit mentette meg“ (B. Kovács 1998, 7). Vekerdi azonban elméletével még tovább megy és kijelenti, hogy a roma kultúra nemcsak „kölcsönzött jellegű“, de az átvett kulturális elemeket a romák az egyik országból másikba való vándorlásuk során nem is őrzik meg. Az átvett meséket néhány generáció alatt elfelejtik és azokat következő állomáshelyükön az új környezetet alkotó aktuális többségi nemzet meséivel váltják fel. Görög Veronika elutasítja Vekerdi átvétel, felejtés és újbóli átvétel-modelljét, mert az szerinte tudományos szempontból abszurd érvekre támaszkodik és ellentétben áll a modem antropológia téziseivel. Michael Stewart antropológusra hivatkozik, aki kétségbe vonja a véletlenszerűen keletkezett kulturális rendszerek több tucat generáción keresztüli reprodukálhatóságát. A modell további hiányossága szerinte az, hogy csak egyirányú meseátvétellel számol és így a romákat csak „passzív befogadóknak“ tekinti (Görög 2003, 27-28). Ezzel szemben az a véleménye, hogy kétirányú folyamattal kellene számolnunk. A romák és nem romák közötti kölcsönös átvétel olyan kollektiv munkaalkalmakkor történhetett, melyeken a cigányok mint hivatásos mesélők vettek részt4, esetleg kötelező katonai szolgálat alatt vagy a munkahelyen. 4 Vö. A nemeskisasszonyok még a 18. században is meghallgatták a cigány jobbágy meséit (Ortutay 1985, 156). 56
