Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Agócs Attila: Jegyzetek a gömöri cigányság varázsmeséinek interetnikus vonatkozásaihoz
Acta Ethnologica Danubianu 14 (2012), Komárom-Komárno Jegyzetek a gömöri cigányság varázsmeséinek interetnikus vonatkozásaihoz Agócs Attila Jelen tanulmányom a 2004-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Etnológiai és Kulturális Antropológiai Tanszékén megvédett, Ekológia ľudovej prózy gemerských usadlých Rómov [A gömöri letelepedett romák népi prózájának ökológiája] című szakdolgozatom kivonata.1 A terepkutatást 2002 és 2004 között végeztem, és térben az egykori Gömör-Kishont vármegye nyugati részén fekvő településekre korlátozódott. Rögzítettem mind a mesemondás körülményeire vonatkozó információkat, mind magukat az elhangzott szövegeket (főként meséket, mondákat és élményelbeszéléseket) a letelepedett cigányság2 magyar környezetű közösségeiben (Várgede, Bellény, Rimapálfala, Dobóca, Kálosa és Szútor településeken), valamint a szlovák többségű falvakban élő közösségeiben is (Rimakokova és Klenóc). Kutatásaimat 2003-ban anyagilag a Szlovák Nemzeti Múzeum turócszentmártoni Néprajzi Múzeumának Roma Dokumentációs Központja támogatta - ezért a lejegyzett anyag az intézmény adattárában is megtalálható. A terepmunka során felmerült módszertani kérdéseket és a mesék/mesemondás ökológiájára vonatkozó megállapításokat az elmúlt években önálló cikkekben elemeztem (Agócs 2004a; Agócs 2004b; Agócs 2010). Mostani írásomban a felgyüjtött varázsmesékben előforduló mesealakok neveit és néhány kiválasztott stilisztikai eszköz interetnikus kontextusait veszem górcső alá. A letelepedett (vagy „muzsikus“) cigányok a vizsgált területen három nyelven beszélnek. Szlovák környezetben roma-szlovák kétnyelvüek, míg magyar környezetben csak magyarul beszélnek (roma szókincsük néhány szóra korlátozódik). A kutatás egyik fő célja ezért az volt, hogy szövegmintákat rögzítsen mindhárom romák által használt nyelven. Míg a szlovák és magyar nyelven felvett szövegeket magam jegyeztem le, a roma nyelvű meséket Alena Horváthová vetette papírra és fordította szlovákra. Az így dokumentált háromnyelvű szövegkorpusz a gömöri letelepedett romák szöveges folklór hagyományfolyamának az új évezred első éveire vonatkozó időszelete. A korpusz kilenc adatközlőnél3 rögzített ötvenkilenc szövegből áll. A szövegek mintegy felét varázsmesék teszik ki: tizenkét szlovák nyelven előadott szöveg, tíz ] A tanulmány szlovák nyelven 2011-ben a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum évkönyvében jelent meg (Agócs 2011). Munkámban a „roma“ és a „cigány“ etnonimeket a régió nyelvhasználatához igazodva szinonimákként használom. 2 A „letelepedett cigány“ és „letelepedett roma“ szókapcsolatokat a „romungro“ kifejezés helyett használom, hiszen terminológiailag nem teljesen egyértelmű, hogy a szlovák környezetben élő roma-szlovák kétnyelvű cigányokat nevezhetjük-e romungrónak. 3 Vojtech Oláh „Béla” és Michal Žigmund (Rimakokova/Kokava nad Rimavicou), Ján Radié (Klenóc/Klenovec), Szitái Gyula „Csikós” (Dobóca/Dubovec), Lakatos Adolf „Edi” (Rimapálfala/Pavlovce), Balogh László és Kikíny József „Őszi” (Várgede/Hodejov), Farkas „Dezső” Elemér (Kálosa/Káloša), Ruszó Kálmán „Néma” (Bellény/Belín). 55
