Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: Németországból, Ausztrián keresztól Magyarországra. Grimm hatás a magyar népmesére
ban.32 Kutatási eredményei nyomán a magyar nyelvterületen elterjedt Grimm-mesék forrásaként Halász Ignác egy mesekötetét33, pontosabban annak egyik népszerűsítő kiadását jelölte meg. Viszont Solymossy ezt a kiadást nem tudta beszerezni. Egy másik kiadás (?) versbetéteinek az összevetésével vonta le következtetéseit. A magyar mesegyűjtők és -kiadók időnként a későbbiekben is rámutattak arra, hogy bizonyos szövegek (vagy azoknak bizonyos elemei) véleményük szerint a Grimm-mesékkel összefüggésbe hozhatók. Viszont még a leggondosabban szerkesztett gyűjtemények sem tettek különbséget a közvetlen és közvetett átvételek között. Dégh Linda bagi és kakasdi adatközlői például egymás mellett meséltek neki olyan szövegeket, amelyeket valamikor egyértelműen Grimm-forrásokból, a népszerűsitő irodalomból, illetve Benedek Elek könyveiből olvastak föl nekik. A gyűjtő viszont csak az egyes motívumok általában is hangsúlyozott párhuzamaira hívja fel a figyelmet, és arra nem, mikor és hogyan ismerhették meg a mesélők a Grimm-szövegeket.34 Amikor 1963-ban lehetőségem adódott arra, hogy a Grimm-meséknek a magyar mesekincsre gyakorolt bizonyítható hatását összefoglaljam, a következőket tudtam leírni: „...ez a hatás az elképzelhetőnél jóval csekélyebb volt.”35 Az adatoknak a sokasága, amely egy mai következtetést lehetővé tenne, napjainkra jelentősen megváltozott. Az utóbbi időben Magyarországról (valamint Jugoszláviából és Romániából) publikált magyar mesék között azok száma, amelyek valamilyen módon kapcsolatba hozhatóak a Grimm-mesékkel, viszonylag magasabb. Noha ezt az anyagot a mai napig senki nem tekintette át, az olvasónak az a benyomása, hogy az írásos források hatása a 20. században egyre erőteljesebb. Faragó József 1969-ben hozta nyilvánosságra egy kelet-erdélyi mesemondó mesekincsét bemutató monográfiáját36, amelyben a Grimm-mesék hatásával is behatóan foglalkozik. A mesemondó, Kurcsi Minya 1897-ben született, és már fiatal éveiben élénken érdeklődött a mesék, könyvek, népszerű kiadványok iránt. O maga 1923-ben kezdett el mesélni. A második világháború alatt nem a „kincseit”, hanem a könyveit rejtette egy ládába és ásta el a föld32 Solymossy Sándor: Idegen mesék meghonosodása. Ethnographia 24 (1913), 1-8. p. Solymossy az említett mesék ponyvavariánsaira is rámutat. 33 Halász Ignác: Gyermekmesék. Budapest (három kiadásban: 1878, 1887 és 1889). 34 Noha Dégh Linda elvileg az irodalmi forrásoknak a mesélői meseanyagára gyakorolt közvetítő szerepével számol, csak egyetlen alkalommal utal egy magyar népmese kapcsán egyértelműen arra, hogy annak szövege direkt módon a Grimm-gyűjteményből eredeztethető. Lásd Dégh Linda: Kakasdi népmesék. Budapest: Akadémiai Kiadó 1955,1. köt., 487^188. p. /Új Magyar Népköltési Gyűjtemény VIII/. A „Rupcsen-Hencsen” című, Palkó Józsefné által 1950-ben elmondott meséről van szó, amely a Grimm-gyűjtemény 55. számú darabjának felel meg: Rumpelstilzchen / Koppciherci. Noha a magyar verzió koboldjának a neve egyértelmű kapcsolatba hozható a német variánssal, a magyar szöveg közvetlen német forrását Dégh Lindának nem sikerült megtalálnia. Egy, Bukovinából (ahol a mesélő, Palkó Józsefné székely ősei is éltek) származó szóbeli német változatra gyanakszik. Jegyzékünkben, amely 100 ismert magyar mesegyűjtemény személyneveit tartalmazza, hasonló mesei név nem fordul elő. Dégh Linda azt a kísérletet, amely során egy német gyűjtő mesélőjének a Kinder- und Hausmdrchen-bő\ olvasott fel történeteket, majd az újramesélt szövegeket megjelentette, elméleti szempontból nagyon fontosnak tartotta (Gottfried Henßen: Überlieferung und Persönlichkeit. Die Erzählungen und Lieder des Egbert Gerrits. Münster i. W. : Aschendorff 1951). 35 Lásd Ethnographia 74 (1963), 336. p. 36 Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó. Bukarest: Irodalmi Kiadó 1965, különösen 20-53. p. Faragó itt a következő Grimm-meséket adta közre: 4. Mese a fiúról, aki világgá ment, hogy megtanuljon félni, 6. A hűséges János, 9. Tizenkét fivér, 11. Bátyácska és húgocska, 13. A három erdei emberke, 14. A három fonóasszony, 15. Jánoska és Margitka, 21. Hamupipőke, 25. A hét holló, 34. Az okos Elza, 37. Hüvelyknőc, 50. Csipkerózsika, 51. Lelencfiók, 52. Rigócsőr király, 53. Hófehérke, 55. Koppciherci, 58. A kutya és a veréb, 59. A Fergyó meg a Katóca, 60. A két testvér, 87. A szegény ember meg a gazdag, 89. A libapásztorlány, 98. Mindentudó Doktor, 104. Eszesék, 106. A szegény molnárlegény meg a cica, 110. Tüske fogta zsidó, 151. A három lusta. 33
