Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: Németországból, Ausztrián keresztól Magyarországra. Grimm hatás a magyar népmesére

be (amelyek azonban „sajnos tönkrementek”). Faragó 1954-ben interjúvolta meg először Kurcsi Minyát, aki ekkor összesen 36 vagy 37 történetet mondott el neki, favágás közben, a havasokban. Ezek közül egy szöveg valamilyen népszerű kiadványra vezethető vissza, viszont 27 történet egészen biztosan Grimm-mese. Faragó József felismerte, hogy Kurcsi Minya az általa elmondott Grimm-meséket a Benedek Elek (1859-1929) által 1904-től több kötetben is megjelentetett újramesélt Grimm-történetekből meríthette. Arról, hogy ezek a gyűjtemények a magyar nyelvterület más részein is ismertek voltak-e, ma még kevés adattal rendelkezünk. Újabban Kovács Ágnes foglalkozott ezzel a kérdéssel és valóságos kismonográfiát jelentetett meg Benedek Elek hatásáról a magyar mesekincsre.37 Azóta is szinte minden újonnan megjelenő magyar mesegyűjteményben találni olyan szövegeket, amelyeken Benedek Elek (és rajta keresztül a Grimm testvérek) hatása egyértelműen kimutatható. Éppen ennek ismeretében nagyon fontos lenne feltárni a magyar mesekincsben kimutatható, Benedek Elek előtti Grimm-hatás részleteit.38

Annak a ténynek az állításával, hogy a magyar folklórban a Grimm-meséknek legújabban egyre több nyomát fedezzük fel, nem azt szeretnénk mondani, hogy a mai magyar népmesék száma általában gyarapodna. Inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy a kutatás eredményeinek köszönhetően csupán napjainkban vált ismertté, hogy a Grimmék mesei világa milyen hatalmas hatást fejtett ki az előző generációk mesemondóira. A még közöletlen népmesék megjelentetésével ezeknek az ismereteknek a határai nyilván tágulni fognak. A mai magyar társadalomban a Grimm fivérek által fémjelzett mesék elsősorban a tömegkommunikációs eszközök segítségével terjednek. Teljes bizonysággal állíthatjuk, hogy a jövőben az ilyen jellegű adatok száma is gyarapodni fog.

Amennyiben a magyar folklór „Grimm rétegét” értékelni akarjuk, a kutatások jelen állása szerint két sejtést, mint fontos megfigyelést fogalmazhatunk meg.

Egyrészt kijelenthetjük, hogy a Grimm testvérek által megörökített mesék teljesen meghonosodtak Magyarországon. Ennek a meghonosodásnak a folyamata viszont nem volt egyenesvonalú és töretlen, hanem sokkal inkább hullámzó, és a magyar néphagyomány egyes táji csoportjain belül különböző. Az egyik következő fontos kutatási feladat lenne ennek a táji differenciáltságnak és fejlődésnek a pontos bemutatása.

Másrészt feltehető, hogy ezek a hatások nem blokkszerűen következtek be: nem az egységes német hagyomány befolyásolta az egész magyar népköltészetet. Alig elképzelhető, hogy konkrétan az „eredeti” német Grimm-kiadások kerültek el Magyarországra. Feltehetően az olcsó, német nyelvű kiadványok, az osztrák-magyar monarchia helyi nyomdáinak produktumai voltak azok, amelyek Magyarországon valójában elérhetőek voltak. Az osztrák kultúra gyakorlati közvetítő szerepe Dél-Európa felé, megítélésem szerint ebben a tekintetben a mai napig nincs kellő módon tisztázva.

(Liszka József ford.)

37 Kovács Ágnes: A 20. században rögzített magyar népmeseszövegek 19. századi nyomtatott forrásai. 2. Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. I-V. Népi Kultúra-Népi Társadalom 9 (1977), 139-188. p.

38 Példamutató ezen a téren az a bukovinai székely népmeséket közreadó négy kötet (Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék. l-IV. Szekszárd 1979, 1981, 1983, 1986), amelyeket Kovács Ágnes látott el jegyzetekkel. Huszonkét mese esetében sikerült kimutatnia a Grimm hatást. A mai mesélők tehát rendszeresen merítenek nyomtatott forrásokból. Kiderült, hogy éppen a legjobb mesélők dolgoznak fel a legszívesebben „irodalmi” meséket, ezek között Grimm szövegeket. Sebestyén Ádám legismertebb mesélője, Fábián Ágostonné például összesen 168 mesét mondott el. Kovács Ágnes szerint ezek közül a következők gyökereznek a Grimm hagyományban: a 13., 33., 34., 39., 60., 63., 67., 70., 71., 75., 76., 106., 119., 142. számú, mindösszesen tehát 14 történet, közel egy tizede a mesélő egész anyagának. Ezek a mesék az 1. és a II. kötetben találhatóak.

34