Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: Németországból, Ausztrián keresztól Magyarországra. Grimm hatás a magyar népmesére
929. oldalán Jacob Grimmnek, Vük Karadžič szerb (!) népmesegyüjteménye elé írt német nyelvű előszava olvasható. Ezzel kapcsolatban további kutatásokra lenne szükség, annál is inkább, mivel a Grimm testvérek délszláv érdeklődése, különösen Vük Karadžiéhoz fűződő, hosszan tartó munkakapcsolata jól feltártnak mondható. A továbbiakban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Erdélyi Jánossal és Ipolyi Amolddal foglalkozó, közelmúltbeli szakirodalmunk a Grimm fivérek munkásságához fűződő kapcsolatukról semmilyen újabb eredményt nem tudott felmutatni, holott ezen a területen még sok feltárandó lenne. A nemzetközi folklorisztika hálás témája a Grimm-mesék folklorizálódott variánsainak a kutatása. Magyarországon is sikerült, éppen Grimm-mesék kapcsán bebizonyítani, hogy a gyűjtő nem ismerve föl a fordítások, illetve a népszerűsítő irodalom révén a szájhagyományba került Grimm-meséket, azokat mint eredeti népmeséket adta közre. Elisabeth Róna-Sklarek, aki magyar népmesék németre fordításával28 29 és az azokhoz fűzött megjegyzéseivel vált ismertté, 1912-ben a Heinrich Gusztáv budapesti germanisztika-professzor tiszteletére kiadott kötetben publikált tanulmányából kiderül, hogy öt, eredeti magyar népmeseként közölt szöveg eredetileg Grimm-mes.30 Róna-Sklarek az adatokat, amelyekre hivatkozik, a Berze Nagy János által 1907-ben megjelentetett, nagyobbrészt a szülőfalujában, Besenyőtelken gyűjtött meséket tartalmazó kiadványból vette. Ebben az előszót és a jegyzeteket a magyar népmesekutatás úttörője, Katona Lajos (1862-1910) írta31. Az adatközlőkre vonatkozó, Berze Nagy János által írott jegyzetek viszonylag pontosak, így tudjuk, hogy a szóbanforgó meséket 1904-ben jegyezte le, mégpedig négyet egy fiatal parasztasszonytól, Gyűrő Kláritól, az ötödiket pedig egy idősebb parasztasszonytól, Szabó Borcsától. Mindketten meséltek más szövegeket is. Más mesék jegyzeteinél Berze Nagy arra is utalást tesz, hogy adatközlője tudott-e írni, olvasni vagy beszélt-e valamilyen idegen nyelvet. Éppen ezekben az esetekben azonban hiányzik bármilyen hasonló támpont. Róna-Sklareket követően a Grimm-meséknek a magyarok körében végbement folklorizálódásának a kérdéseivel Solymossy Sándor is foglalkozik egy terjedelmes tanulmányá-28 A magyar népköltészet-kutatás egy antológiájában a mesére vonatkozó publikációkat Gaal Györgytől (1822), Henszlmann Imrétől ( 1847), Arany Jánostól ( 1864) és Arany Lászlótól ( 1867) újraközöltem és kommentárokkal láttam el. In Dömötör Tekla-Katona Imre-Voigt Vilmos: Folklorisztikai tudománytörténet. Szöveggyűjtemény I. (1840-1900). Budapest: Tankönyvkiadó 1978, 238-245, 246-321, 322-339, 340-391. p. 29 Sklarek, Elisabeth: Ungarische Volksmärchen. Ausgewählt und übersetzt von Elisabeth Sklarek. Mit einer Einleitung von A. Schullerus. Leipzig: Dieterich’sehe Verlagsbuchandlung 1901; Róna-Sklarek, Elisabeth: Ungarische Volksmärchen. Ausgewählt und übersetzt von Elisabeth Róna-Sklarek. Neue Folge. Leipzig: Dieterich’sehe Verlagsbuchhandlung 1909. 30 Róna-Sklarek, Elisabeth: Einige Grimmsche Märchen im ungarischen Volksmunde. In Philológiai dolgozatok a magyar-német érintkezésről. Philologische Beiträge zur Geschichte der ungarisch-deutschen Beziehungen (Heinrich-Album). Hrsg, von Robert Gragger. Budapest 1912, 366-378. p. 31 Berze Nagy János: Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből. Budapest: Athenaeum 1907 /Magyar Népköltési Gyűjtemény IX./ Elgondolkodtató, hogy Katona Lajos, aki különben jegyzeteiben sűrűn hivatkozik Grimm-mesékre, ezekről nem tudott. Kifejezetten a Gyermek és családi mesékből származó öt magyar parasztmese közül csak három esetben tartotta Katona szükségesnek a Grimm párhuzamok regisztrálását. A többi átvételt talán nem tartotta annyira fontosnak. Az említett öt magyar Grimm mesevariáns különben a következő (először adom a Berze Nagy-féle számozást, és a mese címét nála, majd - egyenlőségjel után - a Gyermek és családi mesék megfelelő számozását és címét): Nr. 47 A fejér madár = 47. Von dem Machandelboom / A gyalogfenyőről; Nr. 10. Hamupipőke = 21. Aschenputtel / Hamupipőke; Nr. 37 Nem félek Jankó = 4. Märchen von einem, der auszog, das Fürchten zu lernen / Mese a fiúról, aki világgá ment, hogy megtanuljon félni; Nr. 70. Négy testvér = 129. Die vier kunstreichen Brüder / A négy nagy tudományú fivér; Nr. 26. A faladár ló meg az aranyhajú királykisasszony = 89. Die Gänsemagd / A libapásztorlány [A Grimm mesék magyar címei - a továbbiakban is — a legújabb Grimm fordítást követik. Jacob & Wilhelm Grimm: Családi mesék. Adamik Lajos és Márton László ford. Pozsony: Kalligram 2009. A fordító megj.] 32
