Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Krónika
tartott folklorisztikai előadásokat a szlavisztikai tanulmányok keretein belül. A szláv szeminárium biztosította a néprajzoktatás folytonosságát abban az időben, amikor a tudományág nem rendelkezett önálló tanszékkel. Meghatározóak voltak a Frank Wollman által vezetett gyűjtőakciók is. 1940-1943 között a lipcsei Bruno Schier professzor vezette a kar néprajzi előadásait. Az ő munkássága még értékelésre vár a néprajz szlovákiai fejlődésének szempontjából. A háborút követően a néprajzi szeminárium 1947-ben újult meg, ebben Andrej Melicherčík és Rudolf Bednárik docensek, későbbi professzorok vállaltak jelentős szerepet. A 20. század második felében a szak különféle szervezési és személyi változásokon, valamint belső tudományos fejlődésen esett át. Az alkalmazottak, tanárok és munkások, akik a szakmában tevékenykedtek, amikor összevont tanszékeken belül folyt az oktatás, vagy az újjászületett, önálló tanszéken dolgoztak megérdemlik a tiszteletet és az elismerést - ennek lenyomata a tanszékünkről szóló fejezet a bölcsészkar emlékkönyvében3, illetve a tanszék kiadványa, az Etimológia Slovaca et Slavica 34., 2011-ben megjelent tematikus száma.4 Itt a legfontosabb, hogy megemlítsük az önálló néprajzi tanszék létrejöttét, ami 1969-ben Ján Podplák (akkor még docens, ma professzor) vezetése alatt valósulhatott meg. A tanszék élén Podolákot Ján Michálek, Ľuba Droppová, Milan Leščák és Marta Botiková követte. A tanszék (jnálló kutatóműhellyel is rendelkezett és rendelkezik ma is, ami Etnológiai Kabinet néven jött létre, majd különféle szervezeti változásokon ment keresztül Ján Podolák, Emília Horváthová és Magdaléna Paríková irányításával. Ennek az osztálynak részét képezi a Dokumentációs Gyűjtemény, ámely fénykép -, rajz -, és szöveges gyűjteményt foglal magába (több, mint 20.000 dokumentum), főként a hallgatók és munkatársak terepen folytatott kutatásainak és gyűjtéseinek eredményeit tartalmazza. Amibe itt betekintést engedtél, azok nagyon fontos, de főként szervezési események voltak. Engedd meg, hogy visszatérjek a „pozsonyi iskola’’ létezésével kapcsolatos alkérdésemhez... A pozsonyi iskola/iskolák létezésének margójáig-ŕnegjegyezném, hogy ebben a kérdésben egy külső szakértőt kellene megkérdezni. Mivel a válasz alól nem tudok kibújni, ezért megpróbálom megfogalmazni a saját véleményemet a tanszék történetéről. Minden intézménynek megvannak a maga fényesebb és kevésbé fényes időszakai. Ezek az időszakok pedig nem csupán a saját belső fejlődéssel, vagy a kiemelkedő kutatói személyiségekkel vannak összefüggésben, hanem gyakran a politikai térnyerésével is a tudományágban. A „sajátosságok”, jellegzetességek kutatása az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt politikailag korrekt volt, illetve a szlovákiai németek iránti érdeklődést lehetséges, hogy a háborús szlovák állam is elősegítette. A második világháború után egy pillanatig felvillant az a gondolat, hogy jobb idők jönnek - gondolok itt most Melicherčík Teória národopisu [A néprajz elmélete] című művére. A valóságban villámlott tovább a „nemzeti jellegzetességek” és a „dolgozó nép” között, természetesen főként a „dolgozó nép” jöhetett ki győztesen a csatákból, a néprajztudományt pedig igyekeztek „megmenteni” és „megtisztítani” a burzsoá-nacionalista emlékeitől. Két irányba folytatódott a kutatás - az etnológiában teret nyert az az egyfajta kezdetleges, eredeti és autentikus, módszertanilag evolucionista irányvonal, amelyet a mai nézőpontból figyelve nem igen lehet ünnepelni. Viszont a pozitivista leírások módszere rengeteg olyan 3 „90 rokov Filozofickej fakulty Univerzity fComenského v Bratislave 1921-2011“ [A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának 90 éve, 1921-2011] 4 Az Etnológia Slovaca et Slavica 34. számának ismertetése évkönyvünk recenzió-rovatában olvasható. 241
