Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Krónika
„Az élet értelmének megértése - a sajátunkat és a másokét is beleértve” Beszélgetés Marta Botiková professzorasszonnyal, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Etnológiai és Kultúrantropológiai Tanszékének vezetőjével A pozsonyi Comenius Egyetem nem tartozik Európa legrégebbi felsőoktatási intézményei közé (1919-ben alakult), a néprajz oktatása viszont a kezdetektől jelen van az egyetem életében. Ismeretes, hogy a néprajz rendszeres oktatását (önálló tanszékek keretein belül) a 20. század elejétől jegyezzük Európában (1929: Szeged, 1934: Budapest stb.). Szeretnélek megkérni, hogy röviden jellemezd, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett jött létre a néprajz szak (a későbbiekben pedig tanszék) a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Abban teljesen igazad van, hogy Csehszlovákiában Pozsonyban volt az első egyetem, ahol a néprajzoktatás megkezdődhetett. A Néprajzi Szeminárium megalakulásával lehetőség nyílt arra, hogy elsőként egyetemi szakká nője ki magát. Valószínűleg nem véletlen az sem, hogy az újonnan létrejött állam első állami egyetemén a néprajz elsőként kapott helyet a Bölcsészettudományi Karon. Abban az időben, amikor a néprajz még nem volt szerves része az akadémia munkásságának, többnyire szövetségi és önkéntes síkon folyt a kutatás, elérkezett a pillanat, a kedvező légkör és a kor politikai törekvései is azt szorgalmazták és szükségét érezték annak, hogy a pozitív nemzeti/kulturális bizonyítékok napvilágra kerüljenek. A másik oldalról viszont, amikor a szeminárium önállósult és később több szervezeti egység is köré épült, a Komenský Egyetem néprajzoktatása nem tévesztette szem elől a tudomány nemzetközi jellegét sem. Karel Chotek professzor 1921-ben érkezett Pozsonyba, 1922- ben általános néprajzi szemináriumot vezetett, a földrajz szak keretein belül. Az általános, „egyetemes” néprajzi szemináriumot szemeszterenként váltotta a csehszlovák néprajzot oktató szeminárium. A szeminárium, mint az egyetemi oktatás szervezeti egysége ma már nem használatos. Lehetséges, hogy ez a forma majd újra elnyerheti jelentőségét, mikor engedünk azon integrációs törekvéseknek, amelyek a tágabban vett intézeti elképzelések felé igyekeznek a kar keretein belül. A szeminárium szorosan összefügg azokkal a professzorokkal, akik életre hívták és vezették. Egy tanszék tudományos-szakmai irányultsága mindig szoros közeli kapcsolatban van a vezető személyiségével, de a tanszék többi munkatársával is. Hogy lehetne ebből a szempontból jellemezni a tanszéketek fejlődését? Beszélhetünk-e szerinted „pozsonyi iskoláról", vagy pozsonyi iskolákról? A már említett Karel Chotek professzor, aki a néprajz szak alapítója volt, abban az időben, amikor Pozsonyba érkezett már ismerte a régebbi, szlovákiai, „akadémia előtti” kutatásokat és a szlovák terepet is. Ő volt a máig működő és használatos tanszéki könyvtár megalapítója és kiépítője. Prágába való távozása után az előadásokat 1936-1939 között, a történelem szak keretein belül, külsőleg Vilém Pražák vezette, aki abban az időben a Pozsonyi Városi Múzeum fő munkatársa volt. A fent említett időszakban Piotr Grigorievič Bogatyriov 240
