Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma

Ez az áttekintés, még ha további kevésbé tipikus példákkal lehetséges lenne is bővíteni, számunkra főként azt mutatja meg, hogy melyek voltak azok a Dobšinský-mesék, amelyek a legközkedveltebbek voltak, illetve - a variánsok mennyiségének alapján, amelyek egy Dobšinský meséhez kapcsolódnak - milyen mértékben váltottak ki széleskörű érdeklődést. Dobšinský meséinek működése meghaladja a nyomtatott minta hatását is.

A Wollman-féle gyűjtés körülbelül 1942-ben ért véget. A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének megalakulása óta megindult, és rövidesen más szervezeteknél és intézeteknél is elkezdődött a terepen való gyűjtés Szlovákia különböző tájegységein. Itt gyakran meggyőződhettünk arról, hogy a jelenkori elbeszélők repertoárjába milyen mértékben hatolt be Pavol Dobšinský népmeséi munkássága, illetve azok a szövegek, amelyeket szerkesztett formában beválogatott a kiadásba.

Viszonylag kevesen tudnak arról, hogy milyen hatásai voltak a szájhagyományra Dobšinský meséi Szlovákia határain kívül. Ezen a területen még mindig sok a megválaszolatlan kérdés. Meg fog kelleni vizsgálni az idegen nyelvekre lefordított meséket és azt, hogy a fordítások befogadó közönségre találtak-e más nemzeteknél, hogy táptalajra leltek-e az idegen népmesekincsben. Ez a feladat viszont nem csak a szlovák folkloristákra hárul, sokkal inkább a külföldi folkloristákra. Dobšinský meséinek külföldi megjelenését illetően egyetlen példát említünk.

1984-ben jelent meg Krupa András könyve, aki a békéscsabai szlovák enklávé lelkes kutatója.40 Gyűjtései alkalmával talált rá egy izgalmas kétnyelvű mesemondóra, „Zsofka nénire”, aki magyar és szlovák nyelven is mesélt. Az ő repertoárja - főként tündérmesék és varázsmesék - alkotják a könyv jelentős részét. Krupa Andrásnak az az ötlete támadt, hogy a fontos lenne, ha a szlovák és magyar szövegeket két folklorista kommentálná. A magyar nyelvű magyarázatokat Kovács Ágnes készítette, a szlovák nyelvű magyarázatok pedig általunk készültek el. A szövegelemzésnél kiderült, hogy Krupa András mesélője gyakran épp Pavol Dobšinský meséiből merített.41 Nem egyenes átvételről van szó, hiszen a narrátor a meséket nem olvasta, csupán hallotta őket, s aki neki mesélte lehetséges, hogy olvasta, de az is, hogy valaki mástól hallotta a meséket, aki egyenesen vagy közvetve a nyomtatott anyag olvasatából merített.

Az sem érdektelen, hogy Krupa András gyűjteményének azon szövegei, amelyek kétségtelenül szlovák eredetűek, Dobšinský hatása sokkal kifejezőbb. Főként a következő öt meséről van szó:

O kráľovnej, čo diovča vidurila slúžiť (2) - Pamodaj šťastia, lavička (Dobšinský III, 267-276)

O Martin Klingáčovi (3) - Zlatá priadka (Dobšinský I, 399-405)

Chudobní človek, čo mal siná kňaza (4) - Mataj (Dobšinský II, 359-370)

Červenkráľ (7) - Červenkráľ a Žltovláska (Dobšinský II, 317-324)

O hlúpej diovki (10) - Múdry Maťko a blázni (Dobšinský III, 445^449)

„Zsofka nénivel“ - Dobšinský meséinek közvetítő szerepét illetően - nagyon körültekintően kell bánnunk. Néha úgy tűnhet, hogy átvételről van szó, de figyelembe kell vennünk a „konzerválódott” szájhagyomány lehetőségét is, egy régebbi, eredeti tradíció „konzerválódását” egy nyelvszigeten, Szlovákia területén kívül. Példa az egyenes átvételre Martin Klingáč meséje. A mesét „Zsofka néni” az édesanyjától örökölte, az édesanya, vagy a nagyanya pedig

40 Krupa András: Rozprávky ňaničky Žofky ■ Zsofka néni meséi. Békéscsaba 1984.

41 Gašparíková, Viera: Slovenské komentáre. In Krupa, András: Rozprávky ňaničky Žofky - Zsofka néni meséi. Békéscsaba 1984, 280-307. p.

23