Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma
olvasat alapján hallhatta, vagy - nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy - felolvasás közben hallotta. Békéscsabán is kiadták Dobšinský műveit, elterjedésükhöz pedig elegendő volt, ha a faluban két-három ember olvasta.42 Nem mechanikus átvételről volt szó. Éppen ezt igazolja Martin Klingáč meséje.43 A konkrét szüzsé egyenes vagy közvetett közvetítésének utalásaival még nem zárulhat a jubileumi értekezésünk. Számításba kell vennünk a népköltészeti poétika területét is. Ki merem jelenteni, hogy Dobšinský a szlovák népmesék folklorisztikai specifikumát, sajátos nyelvezetét alkotta meg, illetve nagyban hozzájárult eme sajátosság kialakulásához. A népmeséket díszítette, gondosan ügyelt a felépítésükre, például a hármas fokozatiságra, ügyelt a nyelv gazdagságára, a mesei formulák sokszínűségére. Ez mind elősegítette a szlovák népmesék nyelvi és formai gazdagságát. Anélkül, hogy Dobšinský tudott volna róla, tulajdonképpen egy olyan népmese-stílust hozott létre, amiből tradíció lett. Azt lehet mondani, hogy törvényesítette a szlovák népmese stílusát, bizonyos kánont alkotott, ami máig irányt mutat a mesélőknek. A szájhagyományt józanul kell értékelnünk. Ma is gyűjtünk népmeséket, amelyekhez az utat Dobšinský munkássága nyitotta meg számunkra, viszont korántsem szabad azt gondolnunk, hogy bármilyen arányban, díszített formában bárhol lejegyezhetjük őket. A hagyományos népmese eltűnőben van, ennél inkább hálával tartozunk Dobšinskýnak. Művével megmentette a mesét, „a legtágabb értelemben vett szlovák olvasóközönség elé tárta”44 és gondoskodott arról, hogy a népmesék az egész szlovák nép meséi legyenek. Szeretettel és köszönettel gondolunk arra, hogy száz év telt el Pavol Dobšinský halála óta. Az emlékezés viszont nem egyenlő a glorifikálással. Dobšinský ténylegesen egy fogalommá vált, és nincs rá szükség, hogy érdemeit nagyítsuk, hogy olyan értékekkel ruházzuk őt fel, amelyek egyáltalán nem tartoznak hozzá. Most nem a más gyűjtők adalékaira gondolok, hiszen ő ezeket a jegyzeteket előbb átdolgozta, ő adta meg végleges formájukat, és az ő alkotó hozadéka nélkül a mesék nem lennének olyanok, amilyenek. Viszont ha arra a háromkötetes gyűjteményre gondolunk, ami kizárólag Pavol Dobšinský nevével jelenik meg, egy kissé torzulhat a helyzet. Számottevő érdem jár August Horislav Škultétynak is. Hiszen ő működött közre körülbelül a gyűjtemény felénél, amelyet a jegyzetekben úgy idézünk, hogy Škultéty-Dobšinský.45 Azonban ha meg is adjuk Pavol Dobšinskýnak, ami jár neki, még akkor is, 42 Krupa, András: Rozprávky ňaničky Žofky - Zsofka néni meséi. Békéscsaba 1984, 16., 18. p. 43 Saját magyarázatomat idézem: „Amint már maga a dm is mutatja a mesélő nagyban támaszkodik Dobšinský stilizált publikációjára, konkrétan a Zlatá priadka (I, 399^105) cimű mesére, amelyben a kisfiú szereplőnek ugyanaz a neve; emellett a mesékben szereplő verses betétek ugyanannyira hasonlítanak egymáshoz, mint Martinko Klingáč ábrázolása, ahogy talicskát tolva körbefutja az asztalt. A motívum viszont másként van elhelyezve... A következő érdekesség, amit a megjelent mesének köszönhetünk, az az, hogy nyomtatás által csökken, vagy gyengül a mese hatása és a nagyobb hatékonyság kedvéért a bevezetésben egy másik matériához kellett nyúlni, az ún. fehér és fekete menyasszony (az édes és a mostoha lány) motívumához, s ehhez igazodott a főszereplő is: Amikor a lány az arcmosást követően kiöntötte a vizet a háztetőre, akkor a tető aranyba burkolózott, ezt egy olyan motívummal helyettesítették, amelyben a lenből aranyfonalat fonnak. Ez a lelemény, amit vagy a mesélő, vagy annak anyja ötlött ki mutatja, miképpen keletkeznek új mesék.“ In Krupa, András: Rozprávky ňaničky Žofky -Zsofka néni meséi. Békéscsaba 1984, 286-288. p. 44 Melicherčík, Andrej: Pavol Dobšinský. Bratislava 1959, 95. p. 45 Lásd az idézett mü első és második kötetében, a 9. megjegyzésben. A Škultéty-Dobšinský rövidítés a Škultéty, August Horislav-Dobšinský, Pavol: Slovenské povesti (Rožftava-Banská Štiavnica 1858-1861) című kötetekre utal. Más megjegyzésekben csak a Dobšinský rövidítés található. Ez a rövidítés a Prostonárodnie slovesnké povesti-hez (Turčiansky Sv. Martin 1880-1883) kapcsolódik, és az ezt követő, a címében kissé átszerkesztett háromkötetes kiadáshoz, amely már csak Pavol Dobšinský nevét viseli. 24
