Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Könyvismertetések
szaszökése sokszor az óhazához, a faluhoz való igazi kötődésből fakadt. Ugyanakkor az elemzések rávilágítanak az érintettek kiszolgáltatottság-érzetére is, amely főként 1950-ig fönnálló jogfosztottságra vezethető vissza. Összegezve elmondhatjuk, hogy az alcím túl szerénynek bizonyul. A kutatási eredmények messze nem csupán az események, a körülmények valamint a hazatérés feltételeire korlátozódnak - bár természetesen már ennek a feltárása sem lenne kevés -, hanem átfogóan informálnak mindezek politkai és társadalmi hátteréről is, beleértve a kitelepítés törvényi-jogi összefüggéseit is. így például ismét kirajzolódik: a kitelepítés nem etnikai alapon, hanem a vagyon és tulajdon szem előtt tartásával zajlott, azaz az etnikai hovatartozás nem volt döntő kritérium. Tehát például olyanokat is kiutasítottak, akik 1941-ben magukat nem vallották németnek illetve nem voltak tagjai a „Volksbund“-nak, viszont kisajátításra kiszemelt ingatlannal, vagyonnal bírtak. Másrészt olyan „svábok“, akiknek a szaktudására, munkaerejére adott esetben szükség volt, nem kerültek a kitelepítési listára, amíg megint más eredetileg nem kitelepítendő németek például felkerültek transzportvagonokba, ha szomszédaikkal, hozzátartozóikkal vagy szeretteikkel akartak együttmaradni. Egyszóval a könyv példásan bemutaja, hogy milyen egyedülálló ismeretanyag birtokába juthatunk az élménygeneráció - helyes - megszólaltatása útján. Jelen kötet, ezt bizonyosan állíthatjuk, a dunai svábok történeti és identitáskutatásának egy újabb mérföldköve. És szerencsésnak mondható abban is, hogy a német nyelvű fordítás (Andreas Schmidt-Schweizer kitűnő munkája) a magyar nyelvű kötet világos, ugyanakkor olvasmányos stílusát maradéktalanul és hibátlanul átmentette a német nyelvbe, hogy ez az anyag így a magyar nyelvet nem bíró tudományos, illetve érdeklődő olvasóközönség rendelkezésére állhasson. Uther, Hans-Jörg: Handbuch zu den ,,Kinder- und Hausmärchen’’ der Brüder Grimm. Entstehung Wirkung Interpretation. Berlin-New York: Walter de Gruyter 2008, 644 p. ISBN 978-3-11-019441-8 Liszka József A népmeseirodalom méltán leghíresebb gyűjteménye, a Grimm testvérek Gyermek és családi mesék (Kinder- und Hausmärchen, a továbbiakban KHM) című összeállítása egyes darabjaihoz való kommentár íuzés oly régi hagyományra megy vissza, hogy már az összeállítók által jegyzett második kiadás, 1822-ben megjelent harmadik kötetében is megtalálta az érdeklődő a testvérpár jegyzeteit.22 A Grimm mesegyűjtemény első kiadásának századik évfordulója apropójából kezdte el megjelentetni Johannes Boite a cseh Jirí Polívkával közösen, további munkatársak (a többi között a magyar Gragger Róbert és Heller Bemát) bevonásával, voltaképpen ennek a Wilhelm Grimm-féle jegyzetkötetnek a tetemesen bővített és átdolgozott 22 Az első kötet első kiadása (Kinder- und Hausmärchen, gesammelt durch die Brüder Grimm. Berlin: Realschulbuchhandlung) 1812-es évszámozással, gyakorlatilag 1813 elején látta meg a napvilágot, az ezt követő második kötet pedig 1815-ben. Amásodik kiadás első két kötete 1819-ben, a harmadik pedig 1822-ben jelent meg. Az összeállítók életében megjelent utolsó, hetedik, ún. nagy kiadás: Kinder- und Hausmärchen, gesammelt durch die Brüder Grimm. Göttingen: Dieterich 18577 [a három kötetben megjelent anyag első két kötete magukat a meséket tartalmazta, míg a harmadik (1856-os évszámmal, s harmadik kiadásként jegyzett!) a meseszövegekhez fűzött kommentárokat]. 221
