Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Könyvismertetések
Tóth, Ágnes: Rückkehrer nach Ungarn 1946-1950. Erlebnisberichte ungarndeutscher Vertriebener.2I Übersetzt von Andreas Schmidt-Schweizer München: Oldenburg 2012, 389 p. /Schriften des Bundesinstituts für Kultur und Geschichte der Deutschen im östlichen Europa 63.; Schriften des europäischen Netzwerks Erinnerung und Solidarität 4./ ISBN 978-3-486-71206-3 Csilla Schell - Michael Prosser-Schell A magyarországi németek háború utáni kitelepítését követően e kitelepítettek egy része már néhány év után titokban és illegális úton visszatért hazájába. Becslések szerint e „hazatértek“ száma 8.000-10.000 között mozoghatott, tehát a kitelepítettek 5-6 százalékáról van szó, amely nemcsak meglepően magas szám, hanem a kutatásban eddig viszonylag ismeretlen tény (19-20.), eltekintve Theodor Schieder első, 1956-ban megjelent rövid bemutatásától a vonatkozó publikációkban eddig alig említett jelenség. Ennek az igen érdekes témának az átfogó bemutatására vállakozott Tóth Ágnes. Feldolgozása egyik legfontosabb bázisát az érintettekkel 2005-2006-os években készített inteijúanyágból származó oral history képzi. A könyv impozáns „bevezetője“ (11-67.) a téma politikatörténeti hátterének, egy kimerítően nagy forrásanyagnak az átfogó bemutatása, amelyet precízen, világosan és az összefüggéseket feltárva mutat be a szerző s benne kijelöli azt a kormány és más hatóságok, a helyi szervek által megszabott szűk mozgásteret, amelyen belül a visszatelepültek mozoghattak. A második rész (70-172.) az értintettek, a hazatért svábok helyzetének bemutatása és elemzése. Az összesen 54 személy visszaemlékezése, akik annak idején leglább 5-6 évesként éltek meg az eseményeket, nem kis szám, ha meggondoljuk, milyen különlegesen „halmozott“ migrációs életutat tudnak ők maguk mögött. Az 54 megkérdezettből 46-an adtak értékelhető, azaz az elemzés kritériumainak megfelelő válaszokat (az interjúkérdéssorhoz lásd a 379-383., a metodikai kérdésekhez 69-77. és a bevezetőt). A levéltári és a részben demográfiai kutatásból származó eredményeket (utóbbinál értsd az 1941 -és és 1959-es népszámlálást) a személyes eseményekkel való korrelációban mutatja be a szerző, azaz személyes adatok bevonásával világítja meg az egyéni identitásérzet és ennek „átgondolását“ (93.), ahogy a megkérdezettek a vallás, a (kevertetnikumú) házasság, a (többgenerációs) nagycsalád és még sok más az emberéletet meghatározó tényező jelentőségéről, értékéről és az ezekkel összefüggő cselekvési opciókról megnyilvánultak . A harmadik, legnagyobb fejezetét a könyvnek (173-378.) az interjúkból nyert elbeszélt anyag edícíója képezi. A teljes korpuszból 19 került teljes egészében közlésre. Már a szöveg felületes áttekintése is elárulja, hogy a könyv számos értékes kérdésfelvetéssel szolgál néprajzi-kultúrantropológiai illetve etnológiai szempontból. Például, hogy hogyan tartanak meg az emberek bizonyos mindennapi magatartásmintákat különleges élethelyzetekben illetve hogyan reagálnak élet és halál eseményeire, milyen kulturális mintákra, értékekre támaszkodnak, melyekhez ragaszkodnak még e kényszerhelyzetben is? Miben nyilvánulnak meg egyes (bizonyos avagy éppen alig meghatározható) etnikai sajátosságok; az emberek mikor, milyen helyzetben, milyen körülmények között artikulálják, hangsúlyozzák ill. aktualizálják ezeket? Maga a szerző többször aláhúzza, hogy a (nemegyszer több meghiúsult kísérlet után megvalósult) hazatérést nem (csupán) a hazátlanság érzése vagy új hazában az anyagi és más életszükségletek hiányosságai motiválták, hanem a kitelepítettek visz-21 A kötet Tóth Ágnes: Hazatértek. A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete (Budapest: Gondolat 2008, 375 p.) című könyvének németre fordított változata. 220
