Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Könyvismertetések
Soós Sándor: „Kontár ujjak faragdálták, de nem a kontár áhítat... ” Út menti szakrális emlékek. Esztergom-Budapesti Egyházmegye. Dunakanyar-Pilis. Budapest: Püski Kiadó kft. 2011,351 p. ISBN 978 963 302 055 5 Csonka Ákos Az alább bemutatandó kötet már az alcímben is megjelölt, földrajzilag jól körülhatárolható Dunakanyar-Pilis jellegzetes kisrégiója, szakrális környezete kisépítményeinek bemutatását tűzte ki céljául. Mára már örvendetesen gyarapodnak az ezzel a témával foglalkozó tanulmányok, kötetek, de még mindig rengeteg a felderítetlen terület a Kárpát-medencében. Pedig épp az ilyen munkákra építve lehetséges az egyházmegyék sajátságos szakrális-néprajzi térképének a megrajzolása. Éppen ezért hiánypótló munkának tekinthető a könyv, mivel hasonló áttekintés erről a vidékről, mélyreható tudományos és helytörténeti kutatásokon alapulva - ismereteim szerint - eleddig még nem született. A téma és a tájegység különös pikantériája, hogy a számtalan történelmi szálán túlmenően egy különösen soknemzetiségű, multietnikus területről van szó, ahol magyar, szlovák, szerb, sváb ajkú, hagyományú népek élnek egymás mellett, szórványban vagy akár egyazon községen belül is. Ennek a ténynek tudatában az érdeklődés és a kutatás nem korlátozódhat csak vallásos perspektívákra, de szociológiai, etnológiai szempontokat is figyelembe kell vennie. Ezt a feladatot érzésem szerint a szerző körültekintően, sikerrel tudta venni, és a legátfogóbb képét nyújtja az egyes objektumok történetéről, kultuszáról, hagyományairól, tudományos, szakrális-katolikus, teológiai és néprajzi szempontok összhangjában. A kötet nyolc nagyobb tematikus egységre és megannyi kisebb alfejezetre bomlik, minden részletre kiterjedő pontossággal, kitartó levéltári elmélyülést feltételező hatalmas háttérapparátussal adja a tárgyalt tájegység 14 községének hiteles, átfogó rajzát. A rengeteg felhalmozott dokumentum és folklór anyag tanúbizonyságul szolgál az író példaértékű terepmunkájára, levéltári kutatásaira, illetve mindezek maga a gyűjtött anyag rendezett, tudományos feldolgozására. A számtalan fotóval kiegészített kötetben a kálváriák, a szent helyek, csodatévő források, a kápolnák, az út menti és temetői keresztek, valamint az élő fákra erősített szentképek, szobrok és a haranglábak, kőoszlopok és a szakrális emlékek díszítő elemeit is sorra veszi a szerző. Azokat a helyeket, amik bizonyítják a nép nem csak a templomban találkozott (illetve találkozik a mai napig is) az égiekkel, hanem kint tágabb környezetében a határban, az erdőben vagy az út mentén. Melyek utalnak az élet viszontagságaira, örömeire, bánataira is, közülük ugyanis, sokat a gyász, a kegyelet, esetleg fogadalom, hála, emlékezés vagy akár az egyéni/közösségi megpróbáltatás hívott életre, és látható módon megjelenítve, formába faragva, öntve őrzik a múltat. A szerző maga így vall minderről: „Tanulmányomban a vallását gyakorló keresztény ember által kialakított szakrális környezetet vizsgálom. Az ember tágabb, táji élettere ez, amelyet a saját vallási ’képére’ kíván formálni, miközben felfedezhetők benne a pogány mágikus, a keresztény vallásos és a hétköznapi pragmatikus cselekvésre vonatkozó tudáselemek, tehát egymás mellet találhatók a különféle vallási rétegek.” (11. o.) Összességében egy nagyon precíz, minden szakmai és formai igénynek megfelelő munkáról van szó, mely a legkritikusabb elvárásoknak is meg tud felelni. Hiányérzet mindösszesen abban lelhető, hogy a hatalmas dokumentumanyag mellett nem tartalmaz a könyv egy olyan térképet, melyen az adott objektumok pontos helyei jelölve vannak, aminek segítségével a vállalkozóbb kedvű olvasók fel is kereshetnék ezen a helyeket. 219
