Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma

mokról beszélhetünk Erben és Dobšinský meséinél, illetve azoknál a meséknél, melyeket Dobšinský beemelt a gyűjteményébe. Mégis megint mekkora a különbség! Erben meséi a cseh szájhagyományra viszonylag kevés hatással voltak (összehasonlíthatatlanul kisebb a hatás, mint Božena Némcová meséinek).35 Teljesen másképp van a dolog Pavol Dobšinskýnál. Az ő meséi - erre majd részletesebben kitérünk - széleskörű visszhangra találtak Szlovákia szerte, pontosabban mindenütt, ahová eljutott a könyv, vagy Pavol Dobšinský tollából származó mesék valamilyen formájú tolmácsolása. Az Erben és Dobšinský közötti különbség, illetve a mesék népi környezetbe való visszakerülése közötti különbség egyébként könnyen magyarázható. Erben célja szintén az volt, hogy egy cseh népmesegyűjteményt hozzon létre, de ez csak a halála után valósulhatott meg. Újabb és újabb feljegyzések kerültek elő, a szövegek gyarapodtak, holott korántsem értek el olyan magas számot, mint Dobšinskýnál.36

Božena Némcová cseh nyelvű meséi sem hasonlíthatóak össze terjedelmileg Dobšinský szövegeivel. Némcová szlovák nyelvű meséiben - ha figyelmen kívül hagyjuk a szubjektív színezetet, amelyet a szlovák mesékben sem fojtott el teljesen - Dobšinskýhoz hasonlóan jelentős részben vett át feljegyzéseket más gyűjtőktől. Figyelemre méltó, hogy Dobšinský Božena Némcovától is beválogatott egy mesét a saját gyűjteményébe.

Jelen esetben viszont nem csupán a kortárs gyűjtők között szeretnénk elhelyezni Dobšinskýt, hanem a jelenkori örökségre is szeretnénk kitérni. Ha a népi elbeszélések nézőpontjából tekintünk Dobšinský meséire, az élő üzenetet nemcsak abban látjuk, hogy a mesegyűjteményt újból és újból kiadják vagy teljes egészében, vagy különböző válogatásokban, hanem ide értjük a nyomtatott megjelenésen kívül például a filmet és a televíziót is. Természetesen ezek a folyamatos újra-kiadások, vagy azon új képződmények, amelyek nem csupán irodalmi síkon jelennek meg, ezek okozzák azt a folytonos érdeklődést, ami Pavol Dobšinský meséi iránt megnyilvánul. Joggal tekinthetjük őket klasszikus meséknek.

Ha a jelenkori örökségről beszélünk, azt is figyelembe kell vennünk, hogy Pavol Dobšinský meséinek milyen volt a fogadtatása a népi környezetben, ahonnan származtak és ahonnan az irodalmi formájuk ered. Észlelnünk kell, hogy mi az, ami ezekből a mesékből visszatért, és meg kell figyelnünk, hogy miképpen tért vissza. A közelmúlt és a jelenkor kutatásaiból is észleljük, hogy gyakran gyűjtünk olyan variánsokat, amelyekben egészben, vagy részlegesen felfedezzük Dobšinský meséinek hatásait. Célunk most nem az, hogy minden egyes esetben konkrét példával igazoljuk az egyik-másik mesének a visszatérését a közelmúlt és jelenkor szóbeli hagyományába. Csak az ún. Wollman-féle gyűjtések eredményeire szeretnénk kitérni.

Frank Wollman széleskörű szervezésének köszönhetően, 1928-tól kezdve a pozsonyi egyetemi tanítványaiból lelkes gyűjtőket toborzott, akik 1942-ig bezáróan hatalmas anyagot, mintegy 143 gyűjteményt halmoztak fel. Wollmant a népi elbeszélések gyökerei is érdekelték. A kiterjedt gyűjteményekben találunk egy szöveget, ami szinte szó szerinti „fordítása” Dobšinský meséjének; azonban nem zárhatjuk ki annak a gyűjtői kísérletnek a lehetőségét sem, miszerint a feljegyző kipróbálta, a nyomtatott mese (Klinko a Kompit kráľ ) hogyan szólal meg egy paraszti elbeszélő szájából.37

35 Základné doklady folklorizácie. In Tille, Václav: Soupis českých pohádek I, II/l, II/2. Praha 1929—1937.

36 Eddig a legtöbb (összesen 31) szöveget K. J. Erbentől a Lužík által kiadott České pohádky hozza. Praha 1959.

37 Dobšinský, Pavol: Prostonárodné slovenské povesti III. Bratislava 1966, 159—170. p. Vö. Märchen der europäischen Völker. Schloss Bentlage bei Rheine in Westfalen 1968, 21-27. p.

21