Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma
a cseh írónőhöz Božena Nčmcovához közelít, a valóság iránti igény oda vezetett, hogy elfogadhatónak tekintse a mitológiai következtetéseket. Nčmcová 1857-1858 között jelentette meg Slovenské pohádky a povesti [Szlovák mesék és mondák] című kötetét. És az biztosan nem véletlen, hogy Pavol Dobšinský ebből bizonyos meséket felvett a saját gyűjteményébe, amely 1880-1883 között látott napvilágot Prostonárodné slovenské povesti [Szlovák népmondák] címmel. Ezzel az adattal tovább bővíthető a lefektetett korszakhatár. Ugyanakkor egy különleges példával még tovább szeretnénk tágítani, ez a példa nem a szájhagyománnyal van szoros összefüggésben, hanem többé-kevésbé az irodalmi adaptáció bizonyítéka. Erben O trech pradlenách [A három szövőlányról] című meséje eljutott Szlovákiába is. Először név nélkül jelent meg egy kalendáriumban, később Ján Kovalčík adta közre a Slovenské pohľady című folyóirat huszadik évfolyamában, 1900-ban, ezzel a misztifikáló megjegyzéssel: „szlovák mesék, ahogy Nyilasban (Hnilec) mesélik”. Végül ezt a mesét 1904-ben Samuel Czambel Zuzana Kačirová elbeszélése alapján adaptálta a szepességi Nyilas községből28. Hogyha Erben szövege nem más, mint a Grimm fivérek meséjének (KHM Nr. 14 - „Die drei Spinnerinnen”) parafrázisa, akkor ismét a szerzők közvetítő befolyásáról beszélhetünk. A tényállás ennél sokkal bonyolultabb: az újabb kutatások afelé hajlanak, hogy Erben ezt a mesét cseh területről való gyűjtésből ismerhette, noha példaképei, a Grimm fivérek hatására stilizálta azt.29 Ez a sajátos példa szemlélteti, hogy milyen bizonytalan terepen mozgunk, amikor arra a kérdésre keressük a választ, milyen mértékben befolyásolta a Grimm fivérek gyűjteménye a szlovák szóbeliséget. Biztosan nem helyes az az állítás, miszerint a mesék területéről érkező befolyást és a prózai műfaj kutatásának eredményeit illetően a szlovák szóbeliség mindent egybevéve elvetette volna és kizárólag a független párhuzamokat fogadta volna el. A másik oldalon viszont hibás és egyoldalú az az elképzelés is, miszerint a Grimm fivérek mesei ötletei közvetlen hazai táptalajra találtak volna. Amennyiben meg is engedjük ezt a lehetőséget, akkor is csak abban az értelemben, hogy az átadás-átvétel nem közvetlenül történt, hanem bizonyos közvetítés által, amiben Pavol Jozef Šafárik és Karel Jaromír Erben30 játszotta a főszerepet. 2. Pavol Dobšinský meséi az adott kor összefüggéseiben és a mesék élő üzenete* Kiváló személyiségek értékelésénél nem szabad csupán egyetlen döntő tényezőre hagyatkoznunk, hasonló a helyzet Pavol Dobšinský esetében is. Életére és munkásságára nem lehet egy nézőpontból tekinteni, fontos azt több szemszögből is megvilágítani. A következőkben kizárólag Pavol Dobšinský meséivel kívánunk foglalkozni, illetve munkásságának azon szaka28 A teljesség kedvéért lásd: Jozef Minárik: Czamblove zbierky ľudových rozprávok [Czambel népmesegyűjteménye]. In Samo Czambel: Slovenské ľudové rozprávky. Bratislava 1959, 346. p.; további magyarázatok: 285. p., és a Tri priadky [Három szövőlány[ című mese szövege, 158-162. p. 29 További részletekkel: Jaromír Jech: Česká pohádka a bratfi Grimmové [A Grimm fivérek és a cseh népmese]. Národopisné aktuality 25, 1988, 155-158. p. 30 Lásd: Jifí Horák: Jacob Grimm und die slawische Volkskunde. Deutsches Jahrbuch Jür Volkskunde 9, 1963, 41. p. * Első megjelenés: Rozprávky Pavla Dobšinského v dobovom kontexte a ich živý odkaz. Slovenský národopis 34, 1986/3, 381-389. p. 19
