Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Silling István: A Bácska legrégibb kápolnái. Legendák, mondák, igaz történetek, dokumentumok vallomásai
Zombor - Csicsovi tanyacsoport A bácskai régi kápolnák között talán az utolsót építették fel a XVII1. század végén a Zombor határában 5-6 km-re délkeletre levő, parókiailag a zombori Szentháromság plébániához tartozó Csicsovi tanyacsoporton. Ennek a kápolnának is megvan a maga legendája, eredetmondája, amelyről zombori levéltáros koromban sikerült a népi tudást is begyűjteni, valamint a hiteles okmányokat is átnézni. Ebben az időben már Zomborban tartózkodott (1760 óta) a korábbi pozsegai szolgabíró, Markovich József (Josip Markovié), aki a városban a szenátorság mellett a városkapitányi rangot is elnyerte. Nevéhez ... fűződik a környék egyik legrégebbi búcsújáró kegyhelyének, a Havi Boldogasszony, illetve ahogy a régi jegyzőkönyvek írják, a Maria Schnee kápolnájának a megteremtése is. A helyi legenda szerint Markovich úr és felesége egy forró nyári napon könnyű hintájukon hazafelé tartottak a Csicsovinak nevezett zombori határrészben lévő birtokukról, amikor óriási vihar keletkezett, szörnyű jég-, majd hóeséssel. A megrémült lovak zabolátlanul futottak a sűrű homályban, s már-már úgy tűnt a házaspárnak, hogy odavesznek. A lovak azonban egyszerre megtorpantak, és tapodtat sem moccantak helyükről. A vihar, ahogy jött, úgy el is tűnt, s a rémületéből felocsúdó Markovich házaspár riadtan vette észre, hogy hintájuk a Mosztonga folyó kissé magasabb partján állt meg. A biztos halálból ilyetén való megmenekülésükért Markovich szenátor úr hálából azon a helyen kápolnát emeltetett Havi Boldogasszony tiszteletére. A nép máig Jozina kapelának (Jóska kápolnája) nevezi e helyet, és szívesen látogatja az ünnepen. A levéltári anyag viszont ezzel kapcsolatban a következőkről tudósit: Markovich József, zombori szenátor 1767-ben kisebb templomot-kápolnát kívánt emelni Havi Boldogasszony tiszteletére. Az építmény helyét 1767. október 30-án jelölték ki a Szontai úti dombon, a Csicsovi határrész nyugati oldalán. Az építkezésig azonban 13 év telt el, mígnem 1780. július 11-én Bajality Antal kalocsai kanonok ünnepélyesen letette az alapkövet. A kápolna oltárába Szent Teodor ereklyéje került, felszentelését 1781. szeptember 9-én Gazslovich Xavér bácsi plébános végezte, s ez alkalomból a városból ünnepi processiót vezetett Bona Mihalovié ferences szerzetes. Havi Boldogasszony ünnepét a következő évben, 1782. augusztus 5-én már itt ünnepelték a zombor iák. (Silling 1994, 18-19) Ez a fogadalmi kápolna lett a város negyedik római katolikus kápolnája, hiszen abban az időben állt már 1751 óta a központban Nepomuki Szent János kápolnája, 1767 óta a Szent Kereszt-kápolna a kálvárián és a Szent Rókus-kápolna 1725 óta a temetőben. A kápolna előtt a zombori magyar katolikus egyházi védnökség 1869. június 15-én keresztet állított. A kápolnában, amelyet a bunyevác-horvátok a sajátjukénak tartanak, ma már csak a védőszent ünnepén, Havas Boldogasszony napján (augusztus 5.) tartanak horvát nyelvű szentmisét. 191
