Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Silling István: A Bácska legrégibb kápolnái. Legendák, mondák, igaz történetek, dokumentumok vallomásai

Egyébként a környékbeli nép tisztelete ezen, általában Felich néven ismert kápolna iránt nagy s bugaima többször ide vezeti; de különösen karácson harmad napján, Remete sz. Antal, húsvét harmad, pünkösd harmad és paduai sz. Antal napján sokszor 10 ezerre tehetni az összesereglettek számát. Böjtben különösen, de egész éven át keddi napokon sokan látogatják meg, a miért is mostan többször tartatik kün isteni szolgálat.

(Balogh 1867, 21-22)

Az itt leírtak nyomán készülnek a többi ismertetők az erdei kápolnáról. S mint olvashattuk, legendája is van ennek a napjaikban újjáéledő zarándoklatok úti céljának. A legenda továbbközlői számosán vannak. Első Badics Ferenc volt, aki 1891-ben Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben VII. Magyarország II. kötetében ezt írja:

A hajdani Bács városából csak egyetlen ép emlék maradt meg: az Árpádok korában épült s akkor templarius, most Ferencz-rendi templom, és a múlt században újra épített kolostor. A régiségkutatóknak azonban sikerült a temetőben fölfedezniök a régi s nagy díszü székesegyház nyomait, a bukini országúton pedig a hajdani őrtorony romjait, melyek közelében Szent Antal kápolnája van. Ezt a néphit szerint Demir pasa építtette annak emlékére, hogy fia szeméről egy szerzetes eltávolította a hályogot.

(Badics 1891, 617)

Iványi István a 20. század elején megjelent Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára című lexikonában tette közzé a következőket:

Szent Antal egy Jöldrésznek neve Bács határában a várostól jó félórányira délfelé... Ezen földrész a Mosztonga jobb partján a bukini országúton balra bent az erdőben levő és a nép által Felichnek nevezett Szent Antalnak szentelt régi templomocskáról neveztetik így. Monda szerint egy Demir pasa építtette e templomocskát vagy kápolnát fia szembajának egy ferencrendi barát általi gyógyítása emlékére. Henszlmann Imre a 16. század elejéről vagy legkorábban a 15. sz. végéről származtatja az egyszerű templomot, amelyet szt. Antal napján és máskor is számtalan sok bitesujáró látogat meg. - Midőn szt. Antal kápolnát 1754-ben és 1784-ben is találjuk felemlítve, utóbbi esetben a kápolnától nyugotra nehány száz lépésnyire a Bukinba vezető út mellett más romok is emlittetnek, amelyek akkor még 7 öl magasak voltak és ama Demir pasa lakása romjainak tartattak, és a bekerítő sáncok átjáróját a nép még Demir kópiának, azaz Demir pasa kapujának nevezi.

(Iványi 1909, II: 163-164)

Valószínűleg ezekre a közlésekre támaszkodott Bálint Sándor, a népi vallásosság kiváló szegedi professzora is, aki a következőket közli:

A sokacokat a XVIII. század legelején Ferenc-rendi barátok vezették hazánkba, és főleg Bács körül telepítették őket le. Ebbe a nagy múltú helységbe elhozták Dobija Tuzla-i szülőföldjük kegyképét is, hogy új hazájukban is emlékeztesse őket régi lakóhelyükre és hagyományaikra. Sajnos, a bácsi búcsújárókultusz a múlt század folyamán elsorvadt, ma már csak emlékezete él. Szívesen fölkeresik azonban a búcsúsok a határban lévő Szent Antal-kápolnát. A hagyomány szerint hálából egy török építette, mert fia szemhályogját egy barát meggyógyította.

(Bálint Sándor 1943)

A következő hírt erről a kápolnáról Bodroghy Szabolcs közli a Fehér Barát folyóirat oldalain 1943-ban:

183