Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Klamár Zoltán: Szakrális kisemlékek a Galga mentén. A katolikusok vallásos tájszervező és tájhasználó tevékenysége
Acta Ethnologica Danubiana 14 (2012), Komárom—Komárno Szakrális kisemlékek a Galga mentén A katolikusok vallásos tájszervező és tájhasználó tevékenysége Klamár Zoltán „ Ne utálj meg Uram engem, mert a te kezed munkája vagyok: El ne vess engem, mert vagy jó, vagy gonosz vagyok ugyancsak a tied vagyok. Ha te elvetsz engem és előled ki kergetsz, hova legyek, és kihez hajtsam fejemet? ” (Pázmány Péter) A kistáj és plébániái A nógrádi és a gödöllői dombságban megbúvó kistájhoz tizenegy település sorolható a Galga patak forrásvidékétől a torkolatig. Ezek a következők: Galgaguta, Ácsa, Püspökhatvan, Galgagyörk, Galgamácsa, Domony, Aszód, Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz és Tura. A hódoltság végére a protestáns vallásúak jutottak többségbe a vidéken, 1659-re már 90 templom volt a birtokukban (Chobot 1915, 43), míg a katolikusoknak 53 községben volt papjuk és 17 licenciátus működött a váci egyházmegyében. Ez a vallási tarkaság a barokk korban megindult katolikus megújhodásnak a végére megváltozott, és kialakult a napjainkra is jellemző katolikus túlsúly, kivételt Ácsa, Iklad, Domony és Galgagyörk képez, ahol ma is evangélikus többségű a lakosság. A kistáj népi kultúrájára rányomta bélyegét a népesség nemzetiségi összetétele. A felső Galga mente szlovák gyökerű és a 20. század második felében magyarosodott el, bár hozzá kell tenni, hogy több faluban még ma is él a szlovák nyelv és sok településen működik kisebbségi önkormányzat. A kistáj ezen a részén kivételt csupán Galgamácsa képezett, a falu hódoltság alatt és után is megőrizte magyar lakosságát (Villányi 2010, 21-22) Iklad német, Aszód szlovák, magyar és zsidó, mig az alsó Galga mente Bagtól Túráig magyar. Aszódtól felfelé a népesség inkább állattartó-földművelő, míg a táji központnak számító Aszód mezőváros és a várostól keletre fekvő Galga mente erősen kertkultúrás volt (részletesen lásd: Klamár 2008, 77-110). A Zagyva folyóba igyekvő patak alsó folyása mentén a településeknek mára szinte teljesen összefüggő láncolata alakult ki. Lássuk tehát a szakrális térfoglalás szempontjából fontos jellemzőket. A bemutatás rendező elve a települések patak menti folyásirányú földrajzi elhelyezkedése. A forrásvidéktől indulva első a sorban Galgaguta, mely a török alatt elnéptelenedett, majd egy rövid ideig szerbek lakták. A 18. század második évtizedében hat magyar és hét szlovák háztartást írtak össze a faluban. 1720-ra ez az arány a szlovákok javára tolódott el és hét magyar háztartás mellett huszonegy szlovák volt a településen.1 Nógrád megyéhez tartozik, és a váci egyházmegye I galgaguta.uw.hu letöltés: 2012. július 27. 159
