Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma
céből és lerázta az almákat a fáról. Ez természetesen csak véletlen egybeesés, mivel ennek az elemnek többféle variánsa különböző népeknél egyaránt megtalálható. A továbbiakban megmutatkozik az is, hogy a megnevezések teljesen más formában szerepelnek, függetlenül attól, hogy Rimavský a Cesta k sluncu [Út a naphoz] című mesébe a Hamupipőkéből (AaTh 510) vett elemeket is beleépít. A továbbiakban azt is figyelembe kell venni, hogy a német gyűjteményben több típus hiányzik. Rimavský 4. számú meséje, a Tri citróny [Három citrom], amely az anyag jelentős része, az AaTh katalógusban a 408-as szám alatt, egy másik cím alatt „Drei Orangen” található, nem jelenik meg a KHM-ben, ugyanúgy, ahogy a „Állatsógorok” (AaTh 552) sem szerepel, míg Rimavský az 5. számú Tri zakliate kniežatá [Három elátkozott herceg] című mesében dolgozta fel. Ha nem vennénk figyelembe a szokatlan 9. számú Stratený chlapec [Az elveszett fiú] című mesét, amely csak bizonyos motívumokban tér el a „A papucsszaggató királykisasszonyok” (AaTh 306) típustól, akkor a Grimm testvéreknél nem egy távoli párhuzamra találnánk Rimavský gyűjteményének két meséjével kapcsolatban. A leghosszabb szöveg, a kötet kezdő meséje a Popelvár najväčší na svete [A legnagyobb Popelvár a világon] címet viseli. Ezt a szöveget csak megközelítőleg osztályozhatjuk, melyben csupán egy kis részt lehet pontosan meghatározni, mégpedig a „testen kívül elrejtett erő” (AaTh 302) típust, miközben a cselekmény nagyobbik része távoli visszhangként egyesül az általános anyaggal: A király világgá küldi három fiát egymás után, közülük csak a legfiatalabb lesz sikeres (lásd: Suchen nach dem goldenen Vogel - zsoltáréneklő madár, AaTh 550 típus, vagy Holen eines Heilmittels für den Vater - élet fiatalító vize, AaTh 551). Ezen mesék hőse egymás után megölt három sárkányt, ezek a részek pedig a „Drachentöter - sárkányölő” AaTh 300 anyaggal egyezhetnek, míg az egymást követő változások mikor a hős harcol az ördöggel a „Der Zauber und sein Lehrling - a varázsló és tanítványa”AaTh 325 típusra emlékeztetnek. Nem kevésbé bonyolult felépítésű Rimavský gyűjteményének harmadik meséje, a Slncový kôň [Das Sonnenpferd - A nap lova]. Viszont éppen ez a szöveg, valamint az előbb említett mese Cesta k slncu [Út a naphoz] vezethet ahhoz a feltevéshez, vajon nincs-e itt kapcsolat a Grimm testvérekkel, pontosabban - vajon egy nyilvánvaló beismerésről van-e szó a Grimm-féle napteóriával kapcsolatban. Úgy véljük, ismét tisztán véletlen egybeesésről lehet szó. Tipológiai szempontból a Cesta k slncu című mese csakugyan megfelel a Grimm-mesével, viszont náluk az anyag másképp van alakítva és szerkesztve: a hős nem a naphoz megy, hanem az ördögöt keresi fel, hogy három arany hajszálat kapjon. Ha a Slncový kôň mese megfelelőiről szeretnénk beszélni, akkor a magyar mesearchívumot kell megvizsgálni, ahol hasonló szerkezetű mesék számos variánsban felbukkannak. Ehhez elegendő megnézni a nappal kapcsolatos meséket, melyek az AaTh katalógusban a 328 A+ szám alatt szerepelnek és magyar variánsokból szám szerint 30-at mutat. Szemügyre vettük az első szlovák mesegyűjtemény egyik példányát. Hasonló módon elemezhetnénk más gyűjteményeket az adott korból, elsősorban a 19. század negyvenes éveire gondolunk, és számos kéziratos gyűjteményt is, melyek teljes egészében egy bizonyos mértékű szlovák sajátosságot képviselnek, a Ľudovít Štúr vezette fiatal generáció lelkes gyűjtőtevékenységének eredményét. Természetesen ide tartoznak a korábbi kéziratos gyűjtemények, amelyek Ján Francisci-Rimavský eredményeihez is hozzájárultak. Általában az ez után következő gyűjteményeket is Codexy [Kódexek], vagy Záhavníky [Mulattatok] jelölik. Ide további kéziratos gyűjtemények tartoznak, például Pavol Dobšinský első kéziratos mesegyűjteménye és Amália Sirotková gyűjteménye az 1850-es évekből. A fent említett kéziratok szövegeinek elemzése során azonos következtetésre jutottunk: semmi esetben sem beszélhetünk a Grimm gyűjtemény direkt hatásáról. Az első szlovák mesegyűjtemény kiadásához leg14
