Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma
feljebb annyit fűzhetünk még, hogy néhány hatás várható módon megjelenik az első cseh mesegyűjteményben is, amely Jakub Malý kiadása, és itt is a Grimm testvérek munkásságának befolyását tudjuk bizonyítani. Legfeljebb a Grimm testvérek közvetett, közvetítő hatását fogadhatjuk el, viszont ezt is csak részben, mert a fő impulzus más irányból jött, hazai földről, bár kezdetben nem a könyvkiadás volt a cél, hanem egy javaslat a mesékkel kapcsolatos rendszeres munkára. Rimavský munkáját Samuel Reuss gyűjtő meseszövegei ösztönözték, melyeket 1842 nyarán olvasott. Ahogy ő maga fogalmaz, „kézírással, a nép nyelvének igaz lejegyzésével három népszerű mondát gyűjtött, mintha kinyitotta volna a népi elbeszélők száját... Ez a három monda felébresztette bennem azt az elhatározást, hogy energiát szenteljek a mondák gyűjtésének.”9 Minden jel arra mutat, hogy Sámuel Reuss, aki 1852-ben 69 éves korában hunyt el, a szlovák mesék első tudatos gyűjtője volt, valószínű, hogy a harmincas években még nem gyűjtött; viszont ez nem zárja ki azt, hogy Rimavský ismerte a szövegeket, amiket nem sokkal később lejegyzett. Rendelkezésünkre áll egy későbbi nyilatkozat August Horislav Skultétytől és Pavol Dobšinskýtól, amit érdemes figyelembe venni, az 1858-1861 között megjelent Slovenské povesti [Szlovák mondák] nyomtatott gyűjtemény bevezetőjében ez olvasható: „A szlovák népből sarjadt mondák első felfedezésének dicsősége visszavonhatatlanul Sámuel Reusst illeti és teszi halhatatlanná... Ez a sokoldalúan müveit ember és az régi korok emlékeinek különleges kedvelője idősebb korában (!) a szlovák mondák gyűjtésével és lejegyzésével foglalkozott.”10 Néhány egyszerűsítéssel azt állíthatjuk, hogy Samuel Reuss erős személyiségének köszönhetően bizonyos mértékig irányította Szlovákiában a gyűjtőtevékenység hátterét és a különböző kódexek és almanachok témáinak összetételénél hivatkoznak elismert szaktekintélyére. Ezekben a folyóiratokban felbukkannak Sámuel Reuss és fia Ľudovít Reuss szövegei, aki szerette volna folytatni apja munkásságát. Bizonyos különbségek ellenére, ami a kódexeket és évkönyveket illeti, megfigyelhetjük, hogy egyes fajták hangsúlyozásával, a varázsmesék kiemelésével egy megbonthatatlan egységet képeznek. A Grimm fivéreknél is a varázsmesék uralkodnak és újra felmerül a kérdés, hogy a két fivér nem befolyásolta-e Sámuel Reussot. Itt viszont nem arról van a szó, hogy minden mesének éppen ugyanaz lenne az alapja, vagy hogy egy nemhez tartoznának, ami a mitológiai fejlődés nézetét kínálja, hanem arról, hogy a varázsmesék különleges előszeretetet élveztek. Majd ha a szaknyelv használatában gyakrabban megjelenik a monda („Sage”) szakkifejezés, nem lehet majd messzemenő, elhamarkodott befejezésnek tekinteni, főként nem a szlovák folklórgyűjteményekkel összefüggésben, ahol ez a szó sokkal hosszabb ideig volt használatban, mint más országokban. Ugyanakkor a kifejezés gyakorisága Szlovákiában nem véletlen. Itt is megjelenik az az általánosan elfogadott tendencia, hogy minden prózai szöveg, mint a mesék korabeli irányultságára, tehát erre a képződményre, a mondára is érvényes a sui generis (minden mástól eltérő jellegű) állítás, hogy a régmúltat, az ősit hordozzák magukban. Ez teljesen törvényszerű és megfelel az akkori szokásoknak, hogy Sámuel Reuss a monda kifejezést használta, például a lábjegyzetekben, amit Rimavský is átvett az első Prostonárodný zábavník cimű kéziratában, az idézett mű német címe Altslawische Sagen aus Pannonien 1840. Hasonlóképpen ennek az almanachnak a bevezetőjében azt írja Sámuel 9 Jifí Polívka: Súpis slovenských rozprávok 1. Turčiansky Sv. Martin 1923, 5. p. 10 Pavol Dobšinský: Prostonárodné slovenské povesti I. jegyzetei alapján. Bratislava 1958, 425. p. 15
