Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma

A tervet egy, Rimavský által nyomtatásra előkészített kézirat bizonyítja, amelyet Codex diversorum auctorum A címmel, illetve Slovenskje prostonárodnie rozprávky alcímmel látott el. Nem sokkal azelőtt, a Pozsonyi Líceumban töltött tanulmányai végén egy másik kéziratot szerkesztett, amely nem kizárólag meséket tartalmazott, s a következő címet kapta: Prostonärodní zábavník roku 1842, 1843. Nem gondolt mindjárt a kézirat kiadására; ennek a szándéka csak 1845-ben fogalmazódott meg. Még ebben az évben ő jelentetett meg elsőként szlovák népmesegyüjteményt, amely tíz szöveget foglalt magába, egyetlen kivételt leszámítva nem voltak azonosak a fent említett kéziratokban rögzítettekkel. Ez csak a kezdete volt egy átfogó gyűjteménynek, amely több mint kétszáz meseszöveget tartalmazott, tehát egy olyan mű, amelyet már összehasonlíthatunk a Grimm testvérek munkájával. Felmerül a kérdés, hogy ezen első nekifutást miért nem követte majdnem semmiféle folytatás? A gyűjtést nem csupán a Grimm testvérek ihlették, mégis az ebből az irányból jövő impulzusnak harminc évvel későbbi visszhangjának tekinthető. Mielőtt elkezdenénk általánosan ismert tényekről beszélni, meg kell vizsgálnunk Rimavský gyűjteményének tematikus felépítését, valamint a mesetípusokat össze kell hasonlítanunk a Grimm testvérek meséivel.

Egy mechanikus összehasonlításnál azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a KHM befolyása kétségtelenül észrevehető. Öt szöveg, vagyis Rimavský gyűjteményének a fele azonos a Grimm testvérek mesetípusaival. A nemzetközi Aame-Thompson-katalógus8 alapján kitűnik, hogy Rimavský meséinek számozása és címük a következőképpen kapcsolódik a német KHM gyűjtemény számozásához és a mesék megnevezéséhez:

AaTh 461 (a „Drei Haare vom Bart des Teufels”, „az ördög három szakállszőre”, Szerencsének szerencséje című mese második fele): Rimavský Nr. 2 Cesta k slncu [Út a naphoz] - KHM Nr. 29, „Der Teufel mit den drei goldenen Haaren”

AaTh 451 (a lányról, aki a bátyjait keresi - a hét holló): Rimavský Nr. 6 Traja zhavranelí bratia [A három hollóvá változott testvér] - KHM Nr. 25, „Die sieben Raben”, vagy KHM Nr. 9, „Die zwölf Brüder”, vagy KHM Nr. 49, „Die sechs Schwäne”

AaTh 710 („Szűz Mária keresztleánya” típus) Rimavský Nr. 7 Zlatovláska [Aranyhajú] - KHM Nr. 3, „Marienkind”

AaTh 403 A („Die untergeschobene Braut”, „Hamis menyasszony”, a rózsát nevető leány egyik változata): Rimavský Nr.8 Ružová Anička [Rózsa Annácska] - KHM Nr 135. „Die schwarze und die weisse Braut”

AaTh 480 („Das gute und das schlechte Mädchen”, a szorgalmas és a rest lány): Rimavský Nr. 10 Pamodaj štestia, lavička [Isten boldogságot ad, padocska] - KHM Nr. 24, „Frau Holle”.

A tipológiai hasonlóságok ellenére mégsem beszélhetünk genetikai rokonságról, sem a német gyűjteményből való esetleges átvételről, sem észrevehető befolyásról az öt mese esetében. Legfeljebb A szorgalmas és a rest lány című típus átiratánál bukkannak fel bizonyos hasonló elemek, amik a Grimm fivéreknél is jelen vannak, igaz nem a főszövegben, hanem a második variánsnál, amit Rimavský a végéhez hozzáad - a jó lány rendbe hozta a tűzhelyet és leszüretelte a körtefát, a KHM-ben szereplő mesében pedig a lány kivette a kenyeret a kemen8 Antti Aame-Stith Thompson: The Types of the Folktale. Helsinki 1961 [utánnyomás 1964] FFC 184.

13