Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Szilágyi Zsófia Júlia: A boldogasszonyi kálváriahegy
szentendrei, s a legismertebb epreskerti kálváriaépítmények után klasszicista (Nézsa), romantikus (Feldebrő), eklektikus (Szob) újraértelmezésben épülnek újabbak. A boldogasszonyi kálváriahegy ikonográfiájához tartozik még a fülkéken elhelyezkedő angyalok és stációjelenetek kapcsolata. Ahogy a lanzendorfí épületen „trauengelek” sorakoznak, ugyanúgy itt is megtalálhatóak. A csonka timpanon „csúcsán” elhelyezkedő angyalok stációképekhez illő arma christi jelvényeket tartanak. Az Olajfák hegye felett kelyhet, az Ostorozás jeleneténél az oszlopot, az Ecce homo jelenetnél üres kartust - talán az INRI feliratra utalva -, a Krisztus elesik stációdombormű felett egy kis keresztet, a Veronika kendője stációnál magát a kendőt tartják az angyalok, a Keresztreszegezés és a Töviskoronázás feletti angyalok azonosak, Krisztus sebeit mutatják. A puttók már nem feltétlenül ennyire szorosan összetartozó attribútumokat szorongatnak, de náluk további tartozékok, kocka, kalapács, töviskorona látható (nem minden puttó esetében azonosítható). Hasonló összefüggést mutat az Utolsó vacsora kápolna szobordísze, a csúcsán álló angyal oltárkendőt, két oldalán a puttók boroskancsót és kenyeres tálat (?) fognak. Az ikonográfiára vonatkozó feltételezéseket azonban megzavarja, hogy Szilágyi István 1984-ben végzett helyszínelése során az oromzaton álló angyalok és a stációjelenetek nem ezt az összetartozást mutatták, az oszlopot tartó angyal például a Töviskoronázás, a kelyhet tartó angyal a Veronika kendője jelenet felett állt. Nem tudom, mikor „keveredtek” össze a szobordíszek, a 2012-re befejezett teljes körű felújítás - úgy tűnik - az ikonográfiái megfelelést tartotta szem előtt. Mindezek után mégis fontos kiemelni, hogy nem ismerjük a stációk eredeti sorrendjét, tartalmát. Az 1703-as metszetről - ahogy korábban szó volt róla - megállapítható, hogy a kálváriajelenet a ma láthatóhoz hasonló elrendezésű volt, kivehető Mária, János , valamint Magdolna térdeplő alakja a kereszt tövében, a stációfülkék tetején pedig ott sorakoznak a puttók és angyalok. Ebből arra lehet következtetni, hogy az 1759-es új kálváriajelenet követte az előzőt, s a timpanont díszítő angyalok is az eredeti kompozíció részei voltak arma christi jelvényeikkel együtt. Márpedig tematikai kapcsolódásuk révén feltételezhető, hogy a stációjelenetek is megtartották az eredeti elgondolást. Egyértelmű, hogy a maria-lanzendorfí, majd kismartoni kálváriahegy összetettsége, ikonográfiái programja nem vethető össze a boldogasszonyi kálvária letisztult szerkezetével. A ferences rendi kapcsolat és Esterházy Pál mecénási törekvései alapján azonban nem tűnik tehát túlzásnak a kivitelezés, formai jegyek alapján is ilyen kapcsolatot keresni. A lanzendorfi kálváriahegy szobordíszítése rokonságot mutat a boldogasszonyival. Angyalok, puttók lazítják a mesterséges hegy és a kápolnák körvonalait, ikonográfiájukban pedig a boldogaszszonyiakhoz hasonlóan arma christi attribútumokat tartanak (Schütz 2001, 31 ).31 A Langraffen metszetről tudjuk, hogy a kálváriajelenetben Mária Magdolna keresztet átölelő impulzív alakja az átépítést megelőző szoborcsoportban is szerepelt, ugyanúgy, ahogy a lanzendorfi kompozícióban. A Caccia-féle ferences inspirációt a bécsi, hemalsi jezsuita kálváriatemplom építésében, koncepciójában is fontosnak tartják. „Maria Capra véleménye szerint nemcsak a bécsi kálvária (és ezen belül a szentlépcső) ideája származott az említett ferences kálváriáktól, de az alkalmazott szobrok is a ferencesek műhelyéből kerültek ki.” A bécsi Hemals kiépítése kicsit 31 Vsedni szerint már nem azonosítható az angyalfigurák eredeti koncepciója, vannak amelyek inkább gyászoló figurák (Vsedni 2002, 91). 113
