Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Szilágyi Zsófia Júlia: A boldogasszonyi kálváriahegy
kép pusztán az épületeket ábrázolja, a kálvária használatára vonatkozóan nem kapunk újabb információkat. Lényeges változás, hogy a fák egyértelműen hiányoznak az építmény környékéről, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kolostorkert alakulását, növekedését követte a rézmetsző, s az így észlelhető változás éppen igényességet jelez, „a zöldségeskert diszkért jellegét még inkább hangsúlyozni kívánták” (Galavics 2000, 189). A ferencesek szerepe A ferencesek szerepét a kálváriaépítésekkel kapcsolatban elsősorban a XII. Kelemen pápa 1731-es intelmei során kanonizálódott 14 stációs kálváriák összefüggésében lehet kiemelni, az ikonográfia rögzítésében, majd elterjesztésében játszottak fontos szerepet. A mi esetünkben ez a szándék még utólag sem érvényesül, a kálváriát nem alakították át az új liturgikus szokásnak megfelelően, ahogy például Maria-Lanzendorfban. Szilágyi említett áttekintése a ferencesek kálváriákhoz kapcsolódó áj tato s sága i ró 1 éppen kivételként említi a kismartoni és boldogasszonyi példákat, ugyanis nem volt meghatározó szerepe a ferencesrendnek a korai kálvárialapításokban Magyarországon. Nem is igen van forrás a keresztútjárásról, stációképek sem maradtak fenn. Sajátos - részben hipotetikus - nyomai a ferences prédikációkban őrződtek meg. Tasi Réka hívja fel a figyelmet Kelemen Didák prédikációinak elemzésében arra, hogy Pázmány Péter pretextusához viszonyítva mennyivel dramatikusabb, expresszívebb a szövegalkotás, sokkal meghatározóbb a compassio felkeltése. A nagypénteki prédikáció átmenetet teremtett a beszéd és a drámajáték között, a híveket a sokkal intenzívebb átélésre buzdítva.26 A dolgozat írója azonnal visszakozik, s konkrét adatok híján nem állítja, hogy valós keresztútjárásról volt szó. Számunkra mégis érdekes adalék arra nézve, hogy a ferences eszmekor tartalmazza magyarországi vonatkozásban is ezeket a lehetőségeket. Ausztriát tekintve azonban sokkal kézzelfoghatóbb források bizonyítják a ferencesek kálváriaépítési szokásait, Pater Plazidus Herzog Cosmographia című munkája metszetekkel illusztrálva ad áttekintést a 17. századi ferences kolostorokról, melyeknek környezetében szinte kivétel nélkül megtaláljuk a kálváriákat, vagy arma christi jelvényekkel ellátott kereszteket. Kapisztrán Szent János „kijelenti, hogy Isten három kegyelmet ad azoknak, akik Krisztus szenvedésein elmélkednek. Először megadja nekik az ájtatosság kegyelmét és imádságuk meghallgatását. (...) Másodszor Isten azoknak, akik Krisztus szenvedésein elmélkednek, nagyobb kegyelmet ad, mint amennyit az egész egyház és az élő emberek képesek kieszközölni. Harmadszor Isten azoknak, akik Krisztus szenvedésein elmélkednek, a földi életben örömet ad vigasztalásul, a jövő életben meg örök boldogságot” - idézi Bölcskey Ödön Kapisztrán Szent Jánost Jézus szenvedéséről szóló elmélkedésének végén (Bölcskey 1924, 53-54). Érdekes megjegyzést íuz Szent János gondolataihoz. Már a sírbatétel jeleneténél is feltűnik számára, hogy nem a jeruzsálemi tapasztalatai alapján festi a körülményeket, s összességében is hasonló viszonyt fogalmaz meg: „Úgy látszik, hogy a jeruzsálemi keresztút nem gyakorolt szívére olyan hatást, hogy annak jeleneteihez fűzte volna elmélkedéseit” (Bölcskey 1924, 54). Boldogasszony esetében a Magyarországra jellemző képet mindenképp árnyalni kell. Bár általánosnak tekinthető mind az a jelenség, hogy a korszak kegyhelyeit főúri családok mint mecénások hozzák létre, lendítik fel, mind az, hogy a Mária-kultusz válik uralkodó ájtatossá-26 „Mennyetek ki, és lássátok a’ tövis koronát a’ Kristus Fejében mellyet a’ Fejébe tett néki az ő mostoha Annya a’Zsidók sinagógája. De én édes Kristusom, hogy nyithatom-fel az én szemeimet? Miképpen nézhetem a mostani keserves állapotodat? Mert ha reád tekintek, mindgyárt könnyhullatásokkal teletelnek szemeim?” (Tasi 2005, 776). 109
