Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Szilágyi Zsófia Júlia: A boldogasszonyi kálváriahegy
a letűnt kálváriáról tudni lehet (Gmasz 1988, 78-79). A datálásban a számunkra is fontos hagyomány segítette, miszerint Esterházy Pál a kegykép transzlációja során pihenőket tartott a stációknál. A kálvária tárgyi bizonyítékaként két stáció maradványa és egy eredetileg falba épített öntöttvas szenteltvíztartó került elő az ásatások során. A herceg 1712-ben még gondoskodik a Rákóczi szabadságharcban megsemmisült stációk visszaállításáról, felújításáról is. Az Esterházy uradalmon belül rózsafüzérstációs kálváriát találunk Fraknóban, Lorettomban- s talán mindezek eredőjeként Mariazellben is (Szilágyi 1990, 526).22 23 Ez a csupán forrásokból ismerhető kálvária nem sok összefüggésben lehetett a kolostorkertben emelt kálváriaheggyel. A hozzáfüződő legenda, s Esterházy gondoskodása a Mária-kultusz ápolásának árnyalását teszi lehetővé. A kálvária mint kerti építmény Galavics Géza a kolostorkertek 17. századi ábrázolásait bemutató írásában kitér a kálvária metszetekről ismerhető két állapota közti különbségekre is. A boldogasszonyi kolostor kertjét rekonstruálandó veszi szemügyre a metszeteket, s ebben az összefüggésben tárgyalja a kálváriahegyet. „A kolostor-együttesben, a templomépülettől balra még egy kerti motívumként megismert építményt találunk, egy csigavonalú úttal bejárható mesterséges hegyet. Kora barokk kertjeink ritka díszítőelemét itt „megkeresztelt” formában, kálváriának emelték - majd az új állapotra rátérve folytatja - [átépítették a kálvária mesterséges hegyét is, a korábbi, a természethez közelebb álló hegyből szobros kápolnaépítményekkel díszített épületegyüttest formáltak.” (Galavics 2000, 189) A külföldi párhuzamként felhozott Garden de Jardin mesterséges kilátójára valóban spirális út vezet fel, de a párizsi kert - funkcióját tekintve is - igen távoli példa. A kert reneszánsz hagyományait folytató mesterséges hegynek szakralizált változatát látja a kálváriahegyben Galavics Géza, melyre egy jól ismert, Lippay György pozsonyi érsek grandiózus kertje jelent párhuzamot, ahol egyszerre van jelen a reneszánsz örökségeként a Parnasszus hegye a kert másik sarkában álló Remete-heggyel, melyben több kápolna, szobor alkotott manierista együttest. A leírások alapján ez a komplexum, - melynek egyik barlangjában „oltár állt márványfeszülettel, két oldalán Mária és János kőalakjai” (Lauter 1993, 92) -, sokkal inkább a varallói, domodossolai illúziókeltés örökösei, s a kismartoni barlangokkal, kápolnákkal tűzdelt későbbi kálváriakomplexum juthat róla eszünkbe. Galavics Géza kertépítészeti elemként értékeli a kálvária mesterséges dombját. A későbbi kialakítással szemben ezt erősíti a hangsúlyozottabban természetes megoldás: a dombon semmilyen építészeti elem nem látható, a Golgotaként tetejére emelt képződmény is természetes sziklaalakulatot idéz, melyre a kálvária szoborcsoportot állították. A hegyet körülvevő szabályosan ültetett fák is a kerti jelleget hangsúlyozzák. Galavics Géza a mesterséges kerti hegyekre hozott példái24 a Lippay-kert monumentalitásához, pompájához megfelelő párhuzamot kínálnak, de a kolostorkert méreteihez, funkciójához, puritánságához nem. A ferences 22 Gmaszék monográfiája (1988) feltehetően később került csak a látóterébe, A Kálváriák a Pannon térségben (Szilágyi 1992a) és A magyar kálváriák és a ferencesek kapcsolata (Szilágyi 2005) című írásaiban már olvashatunk a rózsafüzér-kálváriáról. 23 Lásd még Mariazellre vonatkozóan: Kramer 1957, 121. 24 „A mesterséges hegy, pontosabban domb az európai késő reneszánsz és barokk kertek kedvelt térformáló motívuma volt, többféle funkcióban. Ott volt Rómában a Villa Medici kertjében, ahol a ciprusokkal beültetett domb mauzóleumot rejtett magában, s ott szőlővel beültetve a párizsi Jardin des Plantes-ban, ahol csigavonalú út vezetett a tetejére. Ott volt Angliában is, Hampton Court királyi kertjében, ahonnan mind a kertre, mind a Temzére gyönyörű kilátás nyílt. Közép-Európában nem sok példáját ismerjük” (Galavics 2000, 1984). 107
