Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Szilágyi Zsófia Júlia: A boldogasszonyi kálváriahegy

kéziratban fennmaradt mirákulumos könyvhöz, annak tervezett kiadásához készült a kép, amit - ahogy később sor került rá - nem csak latin nyelven akart volna kiadni. Ahogy Iványi Emma írja: „1682 tavaszán fenyegetővé vált a török támadás. A nádor szinte egész évben a nemesi fel­kelés hiábavaló szervezésével foglalkozott” (Mars Hungaricus 1989, 445). A kiadás tehát már nem valósulhatott meg. Erősíti ezt a feltételezést, hogy ezen az ábrázoláson a kegyhely „hasz­nálat közben” szerepel, megjeleníti a búcsújárókat. Láthatunk három zászlós menetet, éppen a templom bejárata felé tartanak, ketten egy Mária vagy Krisztus szobrot visznek, vannak még „Sánták, és Csúszó-mászó nyomorultak” (Titkos értelmű 1698, 275), vannak, akik épp most dobják el mankójukat, sokan térdelve imádkoznak a kápolnák előtt, vagy éppen a kálváriahe­gyen. A kép tehát alkalmas illusztrációnak látszik egy mirákulumos könyvhöz, melyben a kegy­kép csodatételei sorakoznak, ahogy az aláírás is ígéri: igaz és alapos kép.18 A korábbi rézmetszet alapján valóban létezett egy kálváriahegy, állhatott akár már az 1669-es felszentelés idején is, ám az egyszerű, dísztelen változata semmiképpen sem indo­kolja Mohi Adolf megjegyzését. A késői életrajzíró történeti hitelessége megkérdőjelezhető. Sokkal valószínűbb, a két fázist ránk hagyományozott ábrázolásokhoz igazodó Horváth Atanáz magyarázata. Kálvária Szilágy István hagyatékában olvasható egyik céduláján, hogy a Kósa-féle Collectanea szerint a templom előtti kálváriát a török után a templom és a kolostor pénzén építették újjá.19 A kálvária további említése a ferences rendtörténetekben nem bukkan fel, ahogy azt Esterházy mecénási szerepét vizsgáló fejezetben már említettük. Nagy Béni csupán egy közvetett adattal szolgál, tel­jesen más szövegkörnyezetben, a ferences puritanizmusra példát szolgáltató bizonyítékként emlí­ti. Sajnos az idézet 1701-ből származik, vizsgált kérdésünk szempontjából tehát indifferens.20 A Lerch-féle ábrázolásról leolvasható a kálvária használata, a hívek térden állva, rózsafü­­zérrel a kezükben, imádkozva haladnak végig a zarándokúton. A gyógyulásokat, csodákat fel­sorakoztató mirákulumos könyvben fogadalomtételek, sugallatok, álmok, hálaképek, a bizonyságként a templomban hagyott mankók, a gyalogos zarándoklatok kirajzolják a búcsú­templom „működését”, vonzáskörzetét, a zarándokok társadalmi rétegződését. A processziók leírásából, a néprajzi gyűjtésekből egyértelműen rekonstruálható, hogy a kálváriák sok eset­ben részét képezik a búcsújárásoknak.21 A boldogasszonyi kegyhelyre vezető zarándoklatok közül kettő leírását ismerteti Tüskés Gábor, a kálváriára vonatkozó adatot nem említ. Mint ahogy a 15 stációs rózsafuzér-kálváriáról sem, melyet Szilágyi István A történeti Magyarország kálváriái az 1766-1785-ös katonai felmérésen című tanulmányában számba vesz. A stációk a Gols felé vezető út mentén sorakoztak, a térképen nagyobbnak feltüntetett stáció egy nagyobb alapterületű zárókápolna lehetett. A 15 stáció egyértelműsíti, hogy rózsa­­füzéres kálváriáról van szó. Szilágyi István e témában írt összefoglaló tanulmánya (Szilágyi 1990)22 még nem tárgyalja, feltehetően azért, mivel semmi nyoma nem maradt, csak a fent említett katonai térkép őrizte meg. (Szilágyi 1997, 87) A Gmasz-krónika összefoglalja, amit 18 A kép aláírásának kezdete németül: „Wahrer und gründlicher Abriß...” 19 Kosa Jenő ferences tartományfőnök 1774-ben befejezett, „Collectanea” című kéziratos munkájáról van szó. Nagy Béni többször hivatkozik munkájára. Ezt a forrást nem tudtam ellenőrizni. 20 „vájjon Boldogasszonyban nincs-e a szigorúszegénység ellen, hogy kilencz harangot tartanak és a kálvária hely­én persely van npénzbeli alamizsna számára?” (Nagy 1903, 32). 21 Erre vonatkozóan lásd Tüskés Gábor: A zarándoklatok térbeli sajátosságai a 17-18. században tanulmányát (Tüskés 2000) vagy Bálint Sándor és Barna Gábor Búcsújáró magyarok című könyvét (Bálint-Bama 1994). 106

Next

/
Thumbnails
Contents