Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Könyvismertetések
Acta Ethnologica Danubiana 13 (2011), Komárom - Komárno Ábrahám Vera: Lőw Immánuel sírversei. Textusok a szegedi neológ izraelita temetőben. Budapest: MTA-ORZSE Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoport-Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem 2009, 93 p. /Magyar Zsidó Szemle Füzetek 3./ ISBN 978-963-88644-1-3 L. Juhász Ilona Lőw Immánuel (Szeged 1878 - Budapest 1944), a tudós szegedi rabbi korának nemzetközileg elismert és közismert szaktekintélye a keleti nyelvtudomány és a tudományos bibliakutatás, illetve a néprajz, a folklorisztika terén is kiemelkedőt alkotott. Néprajzi tanulmányai ma ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint megjelenésük időpontjában - kár, hogy eddig senki sem vállalkozott arra, hogy ezeket összegyűjtve magyar nyelven megjelentesse. Valószínűleg édesapja, Lőw Lipót (Cemá Hora 1811 - Szeged 1875) Die Lebensalter in der jüdischen Literatur (Szeged 1875) című munkája inspirálhatta őt néprajzi kutatásra, írja Scheiber Sándor az általa szerkesztett, Lőw Immánuel német nyelven megjelent 8 tanulmányát tartalmazó kötet bevezetőjében.1 Lőw Immánuel korának több kiemelkedő tudósával és más jelentős személyiségével együtt a Vészkorszakban kitaszítottan és üldözöttként, méltatlan körülmények fejezte be életét. A 90 éves tudós is a szegedi deportáltak között volt, de végül a budapesti gettóba került, ahol elhunyt. így menekült meg a további szenvedéstől és attól, hogy sok millió áldozathoz hasonlóan a haláltábor krematóriumában ő is füstté és hamuvá váljon... A Szegedi Zsidó Hitközség kiadásában 1939-ben jelent meg a Kétszáz beszéd 1919-1939 című kötet1 2, amely különböző alkalmakra írt beszédeit tartalmazza. Ezzel a kiadvánnyal tisztelegtek 60. születésnapja alkalmából a tudós rabbi előtt. A kötet magába foglalja az 1923- ban, a szegedi Széchenyi Nyomda által kiadott 100 beszédet (hitéleti és közéleti ünnepek, megemlékezések alkalmával elmondottakat egyaránt), valamint az azóta elmondott újabb 100 (emlékbeszédek, gyászbeszédek, sírkőavatók, iskolai élethez kapcsolódóak) beszédét is. A kiadvány Függelékében olvashatóak azok a sírversek, amelyek már korábban napvilágot láttak a Szegedi Zsidók) 1885), a Szegedi Chevra (1887) című kötetekben, valamint az 1938-ban megjelent Jeruzsálem című füzetben. Lőw Immánuel e sírverseinek bemutatására, több szempontú elemzésére vállalkozott Abrahám Vera. Mielőtt azonban rátérnénk e kiadvány ismertetésére, elöljáróban szólnunk kell a szerző eddigi munkásságáról is. Évek óta kutatja, dokumentálja a zsidó temetőket, eddig 36 sírkertet dolgozott fel. Munkája eredményeit különböző helyeken publikálta, e témakörben megjelent hosszabb-rövidebb írásain túl már két önálló kötete is napvilágot látott.3 A most bemutatásra kerülő kiadvány két részre tagolódik. Az első rész nyitó fejezetéből (A szegedi Lőw rabbi-dinasztia és a sírversköltészet) megtudhatjuk, hogy Szegeden a zsidó sirversköltészetet már Lőw Immánuel édesapja, a csehországi születésű tudós rabbi, Lőw Lipót is művelte. Az általa szerkesztett Ben Chananja folyóiratban Ueber Grabschriften cím1 Immanuel Löw: Studien zur jüdischen Folklore. Herausgegeben von Alexander Scheiber. Hildesheim-New York: Georg Olms Verlag 1975. 2 Löw Immánuel: Kétszáz beszéd 1919-1939. /-//. kötet. Szeged: Szegedi Zsidó Hitközség 1939. 3 Abrahám Vera: „Hol sírjaink domborulnak... " Elhagyott zsidó temetők Somogy megyében. Kaposvár: Bét Olám 2006; uő.: A lengyeltói zsidó temető szöveg- és motívumkincsének analízise. Szeged: Gold Press 2008. 297
