Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Könyvismertetések
mel megjelent írásából is kitűnik, hogy a rövid és frappáns szövegezés, valamint az elhunyt személy jelleméhez illő megfogalmazás híve, miközben némi él sem hiányozhatott ezekből. Lőw Lipót sírversei az 1885-ben megjelent Szegedi zsidók 1875-től 1885-ig című kötetben, illetve az említett Ben Chananja cimü folyóirat egyes számaiban találhatók meg. Lőw Immánuel folytatva a családi hagyományt, számos sírfeliratot írt. Sírversek címmel 1922-ben megjelent kis kötetében többek közt az alábbiakat olvashatjuk: „Nem adtam volna közre ezeket a sírverseket, ha azt nem remélném, hogy a sokszavú sírfeliratok szerzői talán egy kis tömörséget kölcsönöznek majd belőlük” (2. o.). E sorok is bizonyítják, hogy nem volt híve a túlburjánzó, hosszú sírfeliratoknak. Abrahán Vera megemlíti, hogy Lőw Immánuel néhány verse a különböző közlési helyeken mind a szóhasználat, mind pedig a helyesírás szempontjából eltérést mutat. A sírversek tartalmi analízisét illetően a szerző nyolc jellemző témakört emelt ki (családi státusz, életkor, gyászolók személye, haláleset, hivatás/munka, névadat, tulajdonság/jellem, vallási élet), mindegyikhez példákat sorakoztatva fel. Az elhunyt családi státuszát illetően valamennyi erre utaló 116 variánst felsorolja, (pl. anya, anya-feleség, anya-hitves, anya- nagyanya, anyanagyanya-hitves, anya-testvér, anya-hitves-testvér stb.). Az életkorra utaló verssorok 26 variánsa fordul elő, a gyászolók személyére vonatkozóan pedig 93 variáns ismert. A halálesetre és az elhunyt sorsára utaló 85 variánssal kapcsolatban Abrahám Vera megjegyzi: „Különös tehetséggel fogalmazott a Szerző, amikor rímekbe szedve, és néhány sorba sürítve egy életutat tárt fel”. Néhány sor annak illusztrálására, hogy pontosan milyen sorokra gondol: Tíz év özvegyi gyásza betelt... melletted nyugszik...', vagy Munka, szüntelen igyekvés rabja voltál: kimerültél! Munka után nyugalom...', Morvák földje szülé, Tisza rétje nevelte... Az elhunyt hivatására, munkájára utaló sírverssorokat bemutató táblázatban 38 variánst találunk. Néhány példa: Küzdöttért a jogért s értünk odaadóan pihenetlen (jogász); Mint iparost ügyes és avatott kezű munka díszíté (iparos); Mint bíró a jogért, mint író, küzdte a szépért. .. (bíró, jogász, író); Búvárélekkel szolgáltad e hon tudományát (tudós kutató). A névadatokat tartalmazó 6. számú táblázatban összesen 11 elhunyt utónevét tartalmazó szöveg szerepel, ezek között teljes személynév nem található. Például: Angyali Margitkánk kora húnytod sebhelye sajgó', ...első magzatod Ilka! Remélt, dédunokát s unokát', ...földi Edenből oh Zsiga, kiragadt szörnyű halál. Az elhunyt tulajdonságaira utaló sorokat tartalmazó táblázatban 162 változat szerepel. Néhány példa: Munka után pihenést az anyaföld öle rejt (dolgos ember);.. .soha nem tudja feledni minő jó vala a te szíved (jószívű); Szinte különccé vált: élt ridegen egyedül (különc, magányban élő); Pajzán életkedv hevített...játszadozó lelked játszik (pajzán, életvidám, játékos lelkű). A legutolsó (8. sz.) táblázat az elhunyt vallási hűségére utaló változatokat tartalmazza itt összesen 26 variánst találunk, mint például: ...hitében erős nő: hívő lelke örök égi honát kereste...', Istennek házát míg éltél hűn gyakoroltad. Ábrahám Vera kitér a Lőw Immánuel verseiben található sajátos kifejezésekre, állandó szókapcsolatokra is. A temető helyett többek között például a végnyugvó hely, illetve a végpihenő kifejezést is használja. A sírgödörre, az elhunyt nyughelyére vonatkozóan anyaföld öle, éj pihenése a hant, föld ölelő enyhe öle, hant, síri ágy, sírlakod ágya stb. szókapcsolatokat használja. A sírkövet az egyik versben sziklaszülött jel kifejezéssel illeti. A túlvilágra utaló sorok számos variánsa fordul elő, például: ég magasa, mennyei béke öle, öröklét boldog öle stb. A szerző szól a sírversekben előforduló, a zsidóság hitére és a halhatatlan lélekre utaló sorokról (pl. Hívő lelke örök égi honát kérésé), valamint a Lőw játékos stílusáról is. A második részben a szerző közli Lőw Immánuel valamennyi sírversét, ezek között az első világháborúban elesett szegedi zsidó katonák emlékművén szereplő verset is: 298
