Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A "tiszta forrástól" a "haladó hagyományokon" át a konstruált népi-nemzeti hagyományig. A szlovákiai magyarok példája 1948-tól napjainkig
A szövetség csoportjai lényegében már behálózzák a Szlovákia magyarlakta vidékeit, ilyen működik a már említett Dunaszerdahelyen kívül csallóközi Csenkén, Bősön, Gútán, Komáromban, a mátyusföldi Alsószeliben, Pozsonyban, a gömöri Rimaszombatban és Tornaiján, valamint a Bodrogköz és Ung-vidék érdeklődőit összefogó csoport. Jelképük a turulmadár, s öltözetük színét illetően a piros szín dominál, a mellrészen az Árpádsávos zászlót jelképező, piros fehér csíkokból álló betéttel. Az Árpádsávos zászló lényegében az egyik általuk is legtöbbet használt zászló, de (anakronisztikus módon) a magyar koronás címert tartó angyalos zászló, illetve a nemzetiszínű zászló variálása különféle más szimbólummal is feltűnik rendezvényeiken. A nadrág fekete színű. Honlapjukról többek közt az is megtudható, hogy: Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje, és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette. Egy barantázó nem valami ellen, hanem valamiért harcol. A magyar észjárás megismerése biztosítja az értékek mentén történő haladást és a megfelelő önvizsgálatot. A barantások több, szlovákiai magyarok által szervezett rendezvényen is gyakran szerepelnek, a különféle koszorúzások és megemlékezések alkalmával is gyakran asszisztálnak. A magyarországi és a környékbeli országokban alakult barantás, illetve más harcművészeteket ápoló csoportokkal is élénk kapcsolatot ápolnak, különféle rendezvényeken találkoznak, ahol összemérik tudásukat. Saját himnuszuk is van.41 A gömöri Runyán 2011 júniusában alakult meg a Felvidéki Szabad íjászok Baráti Társasága, amely szervezésében már egy találkozó is megvalósult. Az eseményről az egyik szlovákiai magyar internetes hírportál is tudósított: ...a találkozót tapasztalatcserének szánták kiváló sportolási lehetőség mellett ezzel erősödik a vidék magyarságának öntudata és együvé tartozásának érzése. (...) A június közepén rendezett első íjászbemutatójukra Berzétéről is érkeztek íjászok, ahol az érdeklődők, főleg a gyermekek számára a berzétei lelkészházaspár oktatott íjászatot. Mudi Henrietta elmondta, hogy ma nagyon sok helyütt szükség van a magyar hovatartozás megőrzésére, főleg egy olyan településeken, ahol szlovák iskolába járnak a magyar gyerekek. Az íjászat mellett lehetőség nyílik arra is, hogy a magyarságtudatukat erősítsék és a fiatalok ezáltal identitásukat megőrizzék. Ahogy elmondták, ezt a feladatukat küldetésüknek tekintik.*2 A harcművészetek oktatását célzó gyermekeknek szervezett rendezvényeket vagy táborokat gyakran kapcsolják össze a kézműves foglalkozások oktatásával is azzal a céllal hogy az „ősi” - legalábbis általuk annak vélt - népi mesterségek tanításával a szlovákiai magyar gyerekek megismerjék gyökereiket, s ezáltal erősödjön magyar identitástudatuk. Ezt a célt már legtöbb esetben a táborok megnevezése is tükrözi, mint például: Lovas-íj ász-kézműves szitytya tábor 43 41 Magyarországon „2002-ben a baranta bekerült a Nemzeti Alaptantervbe (katolikus középiskolák), 2004-től a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen választható tantárgy. A Baranta részét képezi a magyar kultúrára épülő új, ún. „Életiskola” pedagógiai programnak, amely 2007-ben Aba községben indítja első középiskoláját” - olvasható honlapjukon, www.felfoldbaranta.com/hirek/a-baranta-toertenete 42 Homoly Erzsébet: íjász tapasztalatcsere (www.felvidek.ma/felvidek/sport/29225-ijasz-tapasztalatcsere) 43 Ezt a tábort Virten, egy Komáromhoz közeli településen rendezik. 25
