Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Tanulmányok - Bárth Dániel: Jelenetek egy rossz házasságból (Erzsébetváros, 1742.) Az erdélyi örmények minennapi életének forrásvidéke
másában újabb adalékokra derült fény a verekedés mögötti indítékokat illetően: „Utolszor meg vervén feleséget a sokszor említett asylans, felesége Csíki Todorhoz szaladván, én is oda menvén, látám, hogy a két füle alatt hoszszu uj véres, az egyik vállán is hasonló seb vala, az inginek ujja is el hasogatatva, karján láték két hellyt kékséget. Kérdvén, miért verte volna meg az Ura, azt feleié, hogy férje Szebenből haraggal jött volna haza, hogy felesége Attya pénzt ígérvén néki, nem adott.” Az ötödik tanúként Rosa Bogdány, a néhai Theodorus Katharov 50 év körüli özvegye szólalt meg. „Mikor utolszor szereda nap a sokszor említett asylans meg verte volt feleségét, és ez az Attya házához vitetvén, engemet oda hivának azon napon, látám, hogy egyik felől a fülén alól nagy hoszszu kőrmőlés volna uj vérrel, a nyakán kékség és mellyén, mondá Keresztesné az asyláns felesége: az attól vagyon, hogy az Ura meg verte, és ott a hol kék a nyaka, fogta volt kemény kezével. Egyik kaiján szakadozott inge alatt két hellyt, ha nem több hellyt kékséget láttam, a más inge ujja szakadozás nélkül való vala. Utolsó verekedések szeredán volt, melly előtt a közelebb való hétfőn és kedden, az első nap estve, a másodikon reggel meg kentem az asyláns feleséget, és erzettem mind a kétszer, hogy a gyermek eleven benne, és kedden még elevenebbnek tetzett, hogy sem hétfőn.” A kenőasszony két nappal később, a szerencsétlenül járt gyermek megszületésekor is jelen volt: „Verekedések szeredán lévén, azután mingyárt következendő péntekre virradva éjfél előtt hivának Keresztesnéhez, ki monda, hogy igen roszszul volna, én az Annyával fel vévén őtet az ágyból, a tűzhöz vivők, és ott mintegy óráig ült. Sajdítván, hogy talán szült volna, hellyéből meg mozdítván Keresztesnél és látám, hogy a gyermek alatta halva volna, és mindgyárt érkezvén a bába, fel vévé a gyermeket, és láték annak fülén alól verességet, és egyik szeme körűi, de mitől volt, nem tudom.” A történtek tisztázása végett természetesen a helybeli bábát is kikérdezték. Margerlics Szánám, a néhai Martinus Manuság 50 éves özvegye a verés után is megvizsgálta az asszonyt, majd a gyermek születésénél is jelen volt: „Mikor utolszor szereda nap meg verte volt az altefatus asyláns feleségét, s ez Csíki Todorhoz szaladván, én is oda menvén, az asylánsné széken az ágy előtt ülvén kezemet hasára tévén, és azt hidegnek érezvén, mondék: adgya Isten, hogy jo légyen, de nem reméltem. Mert halván a verést és érezvén a hidegséget itiltem halálát a gyermeknek. Láték az asylansnénak karján kékséget, az alatt ágyat készítvén néki le fekvék, onnan szekéren vitték az Attya házához, mert olly roszszul volt, hogy maga ereivel csak a házból sem mehetett ki.” „Harmadnapra virradva étszakán ez aszszonnak Attya házához hivának, én oda menvén, a gyermek már meg lett volt, az Annya a tűznél lévén a gyermek halva alatta, én fel vévén a gyermeket, láték annak fülén alól és egyik szeme körűi verességet, minéműt más gyermekeken nem láttam, más hellyeken teste a gyermeknek szép volt, nem lévén semmi senyvedés vagy rothadás azon. A gyermek annyát legottan meg kenvén láték annak tomporáján kékséget.” A kihallgatás utolsó napján (okt. 24.) hetedik tanúként megszólalt a korábbi vallomásokban már megemlegetett Manuság Potoczki, a néhai Martinus Szegleti 30 év körüli özvegye is, akinek — minthogy a főszereplő házaspárral egy fedél alatt lakott — kulcsszerepe volt a döntő jelentőségű verekedés lefolyásában. „Az utolsó verekedésekkor a sokszor említett asylánsnak feleségével, haliám ebéd után, hogy kiált az asyláns felesége: Néne Manuság, ki menék a házból, mivel egy fedél alatt laktunk, és látam az asylánsnét a pitvar küszöbén keresztül fekve, az Ura fél kezét a kőfalra, másikát az ajtóra vetvén, lábával hasba rugodgya feleségét, és mondék: tolvaj, mit cselekszel (mert tudom vala, hogy olly nagyon viselős volna felesége, hogy hét hetekre szülne), öld meg! Ezzel meg fogám az asyláns lábát, s addig tépelődém vélle, hogy felesége fel szabadulván el szalada, és igy fedvén, miért bánnék illy rutul terhes feleségével, azt feleié: Tudom, azt fogják mondani az emberek, hogy kezem miatt holt meg a gyermek, hagy tellyesedgyék bé. Láttam az után, hogy az asylánsnénak füle alatt egy ujni hoszszü véres karmölés 202
