Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)

Tanulmányok - Bárth Dániel: Jelenetek egy rossz házasságból (Erzsébetváros, 1742.) Az erdélyi örmények minennapi életének forrásvidéke

monda aszszonyom: ne kiálcs annyit rám, mert azt cselekeszem, hogy itt hadiak, hogy ülhess fiaddal három hétig, a mint ültél a télben is. Monda férje: adok én néked ördög teremtette itt hagyatalt, háromhétig való ülést! És ezzel neki szalada aszszonyomnak, én haliám, hogy suhotolnak, nem tudván, mi dolog volna, mert a házban lévén - ők a pitvarban - nem láthattam. Hallom az alatt, hogy kiált aszszonyom a más háznál lévő aszszonnak: Néne ne hadgyon kend! Ezzel ki futék, s hát aszszonyom a pitvar küszöbén keresztül fekszik hanyatt, s Uram mind a két kezét aszszonyomnak egyik kezével öszve fogta, a más kezével az ajtóhoz támaszkodván aszszonyomot hasba rugodgya, sarkantyújával a nyakán és vállán sebet is ejtet. Monda a más aszszony is el érkezvén: Ne báncsd átkozott, mert két lelket veszesztesz! Monda Uram: Meg ölöm a ménkő teremtettét, had veszszek magam is egy órában, had vállyam meg tőle. Meg fogván a más aszszony Uramot, addig huzá voná, hogy kezéből aszszonyomot meg szabaddá, és igy hajan fejen, inge ujja széllyel szakadozván, teste kékségével szalada a szomszédba. Uram utánna akarván szaladni, Szegleti Mártonné mentéjét meg fogván, és hátra vonván, mellynek kötője torkára akadván, meg tartoztatá.” A szolgáló vallomása a halott gyermek megszületésének körülményeit is megvilágította: „A verekedés után harmadnapra virradva ejjel négy óra tájban engemet a bába után küldének, és midőn mennék bé a bábával a kapun, zörgést szerezvén a menetelünkkel az aszszonyom annya kiált a házból mondván: Siess Mosa a Xtusért, bé menvén a házba monda a Mosa: hát megvan a gyermek? monda az aszszonyom annya: éppen most, midőn jövétek bé a kapun lön, én is láttam, hogy két aszszony két felől fogja vala az én aszszonyomot, es a gyermek még az én aszonyom alatt vala, s a bába mindgyárt oda menvén fel véve a gyermeket, mondván: e nincsen életben a gyermek. Én is oda menvén látám, hogy a gyermek meg holt. A jobb orcája, nyaka kék vala, jobb szeme mintha ki lett volna nyomva, sokkal killyeb állott a másiknál, és veress volt, egyebütt a gyermek teste egészszen szép ép vala, semmi senyvedés vagy rothadás azon nem lévén. Aszszonyom mondotta nékem a verés előtt nem sokkal, hogy még öt hét volna szülésiig. A verekedés előtt való vasárnap, melly után kedden migyárt következett a verekedés, aszonyom a bábát magához hivatván meg meg kenetteték, és azt mondá a bába, hogy él a gyermek nála.” Harmadikként a néhai Martinus Csíki5 30 esztendős özvegyét, Keresztes Oskihátot hallgatták ki, aki a megvert asszony drámai meneküléséről hasonló képet festett, mint az első tanú. A vallomás szövegéből arra lehet következtetni, hogy az özvegyasszony egy fedél alatt lakott Csíki Tódorral és családjával. „Mikor az utolsó verekedések volt az asylánsnak feleségével, felesége hozzánk szalada hajan fejen, borzos hajjal, inge karján hasadozva lévén, karján hoszszu seb, a két fűle mellett hasonlóképpen két hoszszu, uj, véres sebek lévén, kiáltván: jaj ne hagyatok, mert Uram meg akar ölni. Illy rutul hozzánk jővén kérdem, mi lelte volna? Azt feleié, hogy Uram meg vert, azért, hogy a gyermeket az estve meg akartam verni. Csak hamar ágyban fekütök, látván igen roszszul lenni, és vízzel öntöztük. Tőlünk szekéren vitték az Attya házához, mert máskent nem mehetett.” Emellett ő is megerősítette azt a gyanút, hogy a gyerek az ütésektől halt meg még a születése előtt: „A verekedés után csak hamar, a Keresztesné Attya házához menék, és látám a tőlle lett holt gyermek testét, egyik szeme körül verességet, egyik füle alatt kékséget verességet, hallottam másoktól, hogy talán az attól volna, hogy az Annya méhében lévén meg veretett.”

Úgy tűnik, hogy a szakadt ruhájú, megsebzett asszony megjelenése Csíki Tódor házánál nem csupán az ott lakókat, hanem a szomszédokat is összecsődítette. A nem mindennapi esemény odavonzotta Martinus Patrubány feleségét is. A 40 éves Margarita Verzeleczki vallo5 Csíki Márton neve 1727-ben szerepelt a Nagy utcában összeírt családfők között (Gazdovits 2006, 225).

201