Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Tanulmányok - Bárth Dániel: Jelenetek egy rossz házasságból (Erzsébetváros, 1742.) Az erdélyi örmények minennapi életének forrásvidéke
Acta Ethnologica Danubiana 13 (2011), Komárom-Komárno Jelenetek egy rossz házasságból (Erzsébetváros, 1742) Az erdélyi örmények mindennapi életének forrásvidéke1 Bárth Dániel 1742 őszén egy Keresztes Sándor nevű, örmény származású férfi kért egyházi menedéket, asylum-ot az erzsébetvárosi (korábban: ebesfalvi, ma: Dumbräveni) római katolikus plébánián. Feltehetően azzal vádolták, hogy súlyosan bántalmazta terhes feleségét, akinek gyermeke ennek következtében halva született meg. A gyulafehérvári püspöki szentszék és az általános helynök 1742. október 16-án vizsgálatot rendelt el az ügyben, amelynek lefolytatásával az ebesfalvi plébánost és az örmény egyházközség egyik papját bízta meg. Az említettek kilenc tanút hallgattak ki, akik túlnyomórészt a helyi örmény kolónia tagjai voltak. A vallomástevők többsége nő volt, mindössze egyetlen férfit kérdeztek ki az ügyben. A tanúkihallgatás egy előre kiküldött kérdőív (utrum) alapján ment végbe, ám ennek konkrét tartalmára csupán következtethetünk abból a jegyzőkönyvből, amely kizárólag a kérdésekre adott válaszokat rögzítette. Utóbbi irat egyúttal az ügy egyetlen - általunk eddig megtalált - dokumentumát jelenti.1 2 A négy és fél oldalas tanúkihallgatási jegyzőkönyv alapján természetesen lehetetlen vállalkozás lenne, hogy részletekbe menően rekonstruáljuk a több mint két és fél évszázada lezajlott eseményeket. Az alábbiakban nem is ez a heroikus cél, csupán a résztvevők mozgatórugóinak és mentalitásának felszíni letapogatása, lehetőség szerinti megközelítése lebegett a szemünk előtt. A vallomások adatainak ismertetése után rövid elemzésben vetítjük előre annak a módszertani kérdésnek a jövőbeni megválaszolását, hogy vajon milyen lehetőségei adódnak a mindennapi élet történetét kutató etnográfusnak az atipikus, töredékes és kontextus nélküli források használható és értelmes feldolgozására. A vallomások sorát az egyetlen férfi tanú, a 30 esztendős Theodorus Csíki3 (Csíki Tódor) nyitotta meg, aki az események szempontjából döntő jelentőségű agresszív cselekmény dátumaként 1742. szeptember 19-ét nevezte meg. Ezen a napon „midőn majd végeznők az ebédet, Keresztes Sándomé mostan Ersébeth várassában, annak is Parochiájában asylánsnak felesége nagyon terhes lévén házomban szalada, hajan fejen, haja le bocsátva, széjjel tépve, kiáltván: ne hagyatok, mert Uram utánnam! Mondék: Ne félly, mert házamban nem jő, és látám, hogy meg vagyon füleszege sebzetve a sarkantyúja által Urának fél ujni hoszszan, afelett a füle mellett valamelly véres jukasztást láték, én felkelvén a mostani asyláns házához 1 A tanulmány elkészítését az OTKA K 78551 számú kutatási programja támogatta. 2 Gyulafehérvári Érseki Levéltár (GYÉL) I. 1/a. Püspöki Hivatal iktatott iratai. 52/1742. Inquisitoria contra saevitiam Alexandri Keresztes in uxorem anno 1742. 16. 8bris. 3 A tanúk nevét abban az alakban közöljük, ahogy az a forrásban szerepel. Csíki Tódor évtizedekkel később, 1772- ben az erzsébetvárosi örmény ótemplom északi oldalán saját költségén egy Szent Anna és Joakim tiszteletére szentelt kápolnát építtetett, amelynek oltára alá sírboltját is berendezte. Csontváza a 20. század elején végrehajtott régészeti feltárások során került elő. (Gazdovits 2006, 279) 199
