Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A "tiszta forrástól" a "haladó hagyományokon" át a konstruált népi-nemzeti hagyományig. A szlovákiai magyarok példája 1948-tól napjainkig

néven félhivatásos együttes alakult, amely szintén működik napjainkban is. Ez az együttes azonban az Ifjú Szivekkel ellentétben nem részesül állami támogatásban, különféle pályázati támogatások segítségével biztosítja működését (Kuklis 2008).

A párthatalom a Csemadokot, s ennek keretében létrejött népművészeti csoportokat, s magát a népművészeti mozgalmat természetesen saját politika céljaira kívánta felhasználni. Ezt a célt több pártideológus és Csemadok funkcionárius nyíltan ki is fejtette, s természetesen a korabeli magyar nyelvű sajtóban is számos, ebben a szellemben fogant írást olvashatunk. Egri Viktor 1954-ben például a következő gondolatokat fogalmazta meg:

A feladat tehát az, hogy helyesen élve tánchagyományainkkal, a táncnak ezt a közösségi tartalmát és formáját hangsúlyozzuk ki épülő szocialista társadalmunkban. Valamennyi ünnepünk, május elseje, az aratás, a jó! elvégzett begyűjtés megannyi alkalom arra, hogy dolgozó népünk fiatalsága táncra perdülve fejezze ki örömét.4

A Csemadok égisze alatt megalakult néptánccsoportok „kultúrbrigádokat” hoztak létre, amelyek az aratás színhelyén adtak műsort az aratóknak. A választások idején ugyancsak a pártpolitika céljait szolgálták. A csoportok számára átköltött népdalokat is írtak, amelyek a műsor fontos részét képezték a fellépések alkalmával.

Talán az egyik legbizarrabb ezek közül a Haragszik a pusztabíró dallamára készült átköltés volt:

Választásra készülődik falu, város népe,

Büszkén emeli poharát boldog jövőjére.

Nem csalhat már Eszterházy, Jaross, Szentivánvi,

Ha akadna követőjük, pórul fog járni.

Boldog vagyok, édesanyám, büszke is mint látja,

Jelölték a szeretőm a nemzeti bizottságba.

Ha ölelem, ha csókolom, nem gondolok másra,

Azt kívánom, a helyét becsülettel megállja,5

A néprajzkutatás feladatairól, illetve magáról a néprajz fogalmáról a pártnak, de a Csemadok bizonyos tisztségviselőinek, illetve a magyar értelmiségieknek is nagyon sajátos elképzelései voltak. Egri Viktor például a következőképpen fogalmazza meg erre vonatkozó gondolatait 1954-ben:

Mire kell a népművészeti hagyományok felkutatásánál elsősorban figyelemmel lennünk? Elsősorban arra, hogy népünk múlt szokásaiból csupán azt vigye át művészileg, ami a mai életben előre viszi. A kutatómunka során tehát nem az eltűnt világ elavult szokásait keressük, hanem az örök értéket, a dalokat és táncokat átforrósító örömöt és derűt, a szokásokban azt, ami ma is fénnyel, boldogsággal tölti el a szívet,6

4 Egri Viktor: A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes nagysikerű bemutatkozása. Új Szó 1954. április 28.

5 Pathó Károly: Választási rigmusok ismert népdalok dallamára. Hét 2, 1957/9, 9. p. A népdalok vagy nóták szövegének átköltése egy bizonyos rendezvényre vagy alkalomra nem ritka jelenség. A gömöri Rudnán működő női éneklőcsoport például gyakran vett részt temetéseken is, így sokszor módosítottak egy-egy szöveget. A kéknefelejcs, kéknefelejcs kezdetű nótát például kissé módosítva szlovák nyelvre is lefordították, s ezt énekelték, ha a temetés szlovák nyelven folyt. A temetéseken az éneklő csoportok országszerte gyakran énekeltek és énekelnek mind a mai napig az alkalomnak megfelelő szövegű nótákat és népdalokat, illetve müdalokat is, valamint ezek, az alkalomra aktualizál, átírt változatát (vő. L. Juhász 2002, 190-191).

6 Egri Viktor: A Csehszlovákiai magyar népművészeti Együttes nagysikerű bemutatkozása. Új Szó 1954. április 28.

13