Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Filkó Veronika: Indentitás, nyelvhasználat és vallási élet Zemplén megye szlovákságának egyéni imádságrepertoárja, imaalkalmai
Zöldcsütörtökön, nagypénteken nagy bánata volt Máriának, a zsidók felvidultak, Krisztus Urunkat keresték. Bár az egyezés igen csekély, s invariánssal is van dolgunk, de a szinte egyező kezdet mégis valamiféle rokonságot tételez fel a két szöveg közt. Az affinitás szabálya alapján a rokon vagy hasonló típusok, szerkezetek vonzást gyakorolnak egymásra, s ezek a vonzástörvények a variánsokon keresztül új típusok, formák megteremtéséhez vezetnek (Ortutay 2008, 48-52). Már Ortutay Gyula is úgy vélte, hogy az efféle hívás, az affinitás a szájhagyományozó kultúra bonyolultabb alkotásai között is megnyilatkozik. Az affinitás jelenségei közül az alábbi példa lehet arra a típusra, melyet Ortutay Gyula a következőképpen írt le: „rokon jellegű szerkezetek: formák, formulák (formai oldal) és típusok, motívumok (tartalmak) vonzzák egymást, s e vonzódásnak megoldása a variánsokon keresztül: közelítés, áthangolás vagy kontamináció.” (Ortutay 2008, 52). Megmondani nem lehetséges, mely szöveg lehetett a korábbi, de kétségtelen, hogy a húsvéti ünnepkör domináns élményvilága, a passióköltészet összefüggései is adhatnak egyfajta magyarázatot a két szöveg hasonlóságára. Az egyes archaikus népköltészeti műfajok közti kapcsolat pedig már Erdélyi Zsuzsanna munkája kapcsán bizonyítást nyert (Erdélyi 2000). Megemlíthető ugyanakkor, hogy Dénes (Uhomá) a Kassai kerülethez tartozó, gömöri falu. Több területen bizonyított, hogy a Hegyköz szlovák falvai gömöri sajátosságokat is mutatnak (például a körükben gyakori ablakos mesterség), és nyelvjárásuk is a gömörivel tart rokonságot (Gunda 1976). Ily módon elképzelhetővé válik a szövegek közti genetikus egyezés, mindez azonban, bizonyítékok híján, puszta feltételezés. „Egyedül vagyok, és akkor nem zavar senki, akkor imádkozom amikor akarok.”19 Egyéni imaalkalmak Az egyéni imaalkalmak legalább annyira változatosnak mondhatóak, mint az egyes alkalmakkor elmondott imádságok. Megállapítható, hogy ezek is az egyéni mentalitás és igény függvényei, személyenként meglehetősen eltérő képet kapunk. Idősebb adatközlőim mindegyikére jellemző a napi többszöri imádság, sokan tagjai a rózsafüzér társulatnak is. Az egyéni imaalkalmak ideje esetében megfigyelhető a média befolyása, a televízió és főként a katolikus rádiók szerepe. Rudabányácskán egyik adatközlőmnél minden nap a reggeli mise után (utrenye) egész nap szól a katolikus rádió, már tudja, melyik órában mikor, miről beszélnek. „Egyedül vagyok, és akkor nem zavar senki, akkor imádkozom, amikor akarok. Délben mindég. Van angyali üdvözlet a rádióban, utána meg van nap imája, est imája, meg akkor a rózsafúzért imádkozzák. Hát hol velük, hol itt ezekkel (a falubéli rózsafüzér társulat, F. V.), hol magamba, de minden nap el szoktam mondani.” (M.né Mária, Rudabányácska ). 19 M.né Mária, Rudabányácska 83
