Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)

Filkó Veronika: Indentitás, nyelvhasználat és vallási élet Zemplén megye szlovákságának egyéni imádságrepertoárja, imaalkalmai

Zelený štvartok, veľký pjatok,

Mala matka veľký smútok Židzi Boha ulapiľi, a na svätý kríž pribiľi.

Ženy, ženy svaty ženy, co i veci synov máce ked jednoho dáce (darze) dáce Jaky veľký žal našace.

Ja nemala jen jednoho, i tom dala na mučene.

Na mučene...hmm..(kidúdolja)17 18 Pre krescanské vykupene.

Zöld csütörtökön, nagypénteken, nagy bánata volt az Anyának.

A zsidók elfogták az Istent, és felfeszítették a szent keresztre.

Asszonyok, asszonyok, szent asszonyok,

Ti, akiknek több fia is van,

Ha egyet adtok, adtok,

Milyen nagy a fájdalmatok.

Nekem nem volt, csak egy, de azt is kínzatásra adtam.

Kínzatásra...

A keresztény megváltásért.

„Hát ez ennyi volt, ilyen kis három szöveg, de már látod az utolsót megakadtam. Én szoktam aztán az asszonyoknak, ha úgy jövünk húsvétra a templomból, elénekelni. Honnan tudom? Hát ha felkeltünk nagycsütörtökön, mán a nagymama énekelte reggel, ahogy felkeltünk. Hát mondom onnan tudom.” (K. Jánosné Márta, Mikóháza).

A kis szöveg azért érdekes, mert egy eddig párhuzam nélkül álló, a szlovákiai Uhorná községből származó, Erdélyi Zsuzsanna szavaival élve „legszebb, legrégibb” szlovák archaikus népi imádság kezdetével mutat figyelemre méltó hasonlóságot:

Zelení štvartok, veliki pjatok

mala Marija veliki smútok, židove se rozveselili,

Krista pana hľadali.

18

17 A kérdéses rész többszöri eléneklésre sem jutott az eszébe.

18 Mária Zolnerová, 1910. Úhomá. Lejegyezte Z. Apáthyová-Rusnáková 1974 áprilisában. Közli Erdélyi 2004, 220-221. Innen származik az ima fordítása is.

82