Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)

L. Juhász Ilona: Vaskatona, vaskorona, vasturul. A nemzeti áldozatkészség szobrai az első világháborúban

díjtalanul vállalta. A hely kérdésében körülbelül megállapodásra jutott a bizottság. A vashonvéd alkalmasint a kultúrpalota telkére kerül, az Iskola-utca és a Nádor-ut­ca sarkára, arra a helyre, ahová annak idején a palota tervezője: Hültl professzor már eredetileg is szánt valami szobormüvet, amelynek felállítását azonban fedezet hí­ján jobb időkre halasztották. A szoborminta elkészítésére Fischer Márton fa-szobrász vállalkozott, aki városunkban teljesít szolgálatot. A fába faragást ugyancsak Fischer fogja végezni, aki a szobor megmintázásával már a közeli napokban elkészül. A bi­zottság azt hiszi, hogy a szobor, amely Jóié Hajós Alfréd művészi tervei szerint stí­lusos gloriet kerül, június végén fel lesz állítandó. "JS A helyi sajtó alapján úgy tűnik, ezt követően hosszabb ideig nem foglalkoztak a Vashon­véd szobrának ügyével, de egy év múlva, 1917. júliusában A honvédszobor címmel már egy másik művész által elkészített szobortervről számolnak be a Komáromi Hírlapban: „A Komáromban felállítandó honvédszobor gipszmodelljét vasárnap, f. hó 24-én d. e. mutatta be felsőeöri Fülöp Elemér szobrász az ez alkalomra egybehívott szobor­­bizottságnak. Az egy méteres magas gipszszobor a Kárpátokban őrködő honvédnép­­folkelöt ábrázol, amint feltört gallérral téli köpenyben, szuronyos fegyverére támasz­kodva éles figyelemmel kémleli a határt. A művészi modell július hó 1-től kezdve megtekinthető a városház nagytermében a hivatalos órák alatt. A szobor melletti per­sely a szoborköltségeket van hivatva összegyűjteni. - adakozzék ki-ki tehetsége sze­rint, hogy a szép eszme megvalósulását lehetővé tegye. "38 39 Novemberben ismét megjelentettek egy verset a készülő szoborral kapcsolatban, ezúttal A vaskatona címmel Follinus Ervin nevű szerző tollából.40 Ezt követően már semmilyen hírt sem találunk egyetlen komáromi sajtótermékben sem a szoborral kapcsolatban. Az eddigi kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy a nagyszabású tervek ellenére a komáromi vashonvéd felállítása mégsem valósult meg. 41 az eredeti céllal, de 1918-ban a Komáromi Lapokban Forradalmi est és képkiállítás címmel megjelent egy írás, amelyben egy Komá­romban rendezett képzőművészeti kiállítás kapcsán egy félmondatban megemlítik, hogy „...a vernisage után egy faemlékművet lepleznek le...”42 Az emlékmű formájára és kül­detésére vonatkozó más hírt egyetlen lapban sem találtam, így csak feltételezhetjük, hogy esetleg a nemzeti áldozatkészég szobraként elkészült honvédről lehet szó. Mivel a rendez­vényt a háború végén, 1918 novemberében szervezték, egy Vashonvéd felállítása ekkor már egyáltalán nem lett volna időszerű.43 A kezdeményezés kudarca több okkal is magyarázható. Egyrészt 1915-ben már elké­szült a fentebb már említett „áldozatkészség pajzsa”, tehát ezt a fajta adakozás már meg­valósult a városban. Másrészt a tervezett katona elkészítését sok, előre nem várt különfé­le háborús esemény befolyásolhatta, az ország egyre szegényebb lett, egyre több áru szá­mított hiánycikknek, s a város lakosainak nagyon sok más célra is adakozniuk kellett. Rá­38 A vashonvéd. Komáromi Hírlap 1916. május 28., 2. p. 39 Komáromi Hírlap 1917. július 5. 1., p. 40 Komáromi Lapok 1916. november 4., 5. p. A szerző az egyik komáromi polgárcsalád tagja. Az informá­cióért Mácza Mihálynak, a komáromi Duna Menti Múzeum történészének tartozom köszönettel. 41 Mácza Mihály arról tájékoztatott, hogy kutatásai során ő sem talált a komáromi vashonvéd felállítására vonatkozó adatot. 42 Forradalmi est és képkiállítás. A hazatérő katonák részére. Komáromi Lapok 1918. november 30., 2. p. 43 Az első világháború végének hivatalosan az 1918. november 11-én aláírt békeszerződést tekintik. 28

Next

/
Thumbnails
Contents