Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
L. Juhász Ilona: Vaskatona, vaskorona, vasturul. A nemzeti áldozatkészség szobrai az első világháborúban
adásul 1916 őszén erdélyi menekültek is érkeztek a városba és környékére, az ő ellátásukról elszállásolásukról ugyancsak a lakosságnak kellett gondoskodnia, majd ismét gyűjtést (pénzadományok, ruházat, élelmiszer), kellett szervezniük hogy elegendő élelmiszert biztosítsanak nekik a visszautazásukra.44 45 46 *** A nemzeti áldozatkészség Budapesten felállított úgynevezett központi szobrára az ország különböző pontjairól érkeztek adományok a pikkelyekre, sokszor egészen kis összegek is. Liptó vármegyéből például 5 koronát küldtek be (Szabó 1994, 7). Több vidéki városban is megalakult az úgynevezett Nemzeti Áldozatkészség Szobrának helyi bizottsága azzal a céllal, hogy a gyűjtéseket szervezte a szoborra kerülő pikkelyek megvásárlására. Breznóbányán is alakult egy ilyen bizottság, amelynek tevékenységéről rendszeresen tájékoztatták a nagyközönséget: „ ...Breznóbányán is megalakult a nemzeti áldozatkészség szobrának helyi bizottsága Kuhn János városi főjegyző, polgármester helyettes elnöklete alatt. E bizottság révén városunk közönségének is módjában lesz kivenni részét az országos kiterjedésű hazafias mozgalomból. Szentül meg vagyunk győződve róla, hogy annak a városnak a lakossága, mely eddig is ezreket tett le a jótékonyság oltárára, eddigi áldozatkészségét messze fölülmúló fellángolással veendi ki részét a nemzeti áldozatkészség szobrának fölépítéséből s igy fogja demonstrálni az ország színe előtt is a hazafias lelkesedését, áldozatkészségét, hogy senki se mondhassa soha Breznóbányáról, hogy ennek lakossága önző módon elzárkózott kötelességeinek becsületes teljesítése elöl a nagy háború megpróbáltatásának nehéz napjaiban. Úgy legyen!"''5 A helyi bizottság egyik következő üléséről szóló beszámolóból kiderül, hogy a szervezők többek közt szóvá tették az ifjúság kezdeményezéssel szembeni passzív hozzáállását is: „ ...a Nemzeti Áldozatkészség Szobrának helyi bizottsága a város hölgyközönségének bevonásával e hó 1-én d. u. a városháza tanácstermében Kuhn János polgármester helyettes elnöklete alatt ülést tartott. Városunk hölgyközönsége igen szép számban jelent meg a gyűlésen, szokott lelkesedésével felkarolandó a nemescélú mozgalom ügyét. Annál elszomorítóbb volt azonban, hogy Breznóbánya itthonmaradt kevés számú ifjúsága, akinek közreműködésére szintén számított a helyi bizottság, távollétével tündökölt. Válaszul Mazarek Róbertné igen helyes indítványára a mozgalomból való részvételből kihagyattak. A gyűjtést a jelenvolt lányok nagy készséggel teljesen magukra vállalták s a pikkelyek árusítása a nemzeti áldozatkészségét hirdető lovas vitéz beborítására már folyamatban van. "4t 44 Az 1916-ban a románok erdélyi betörését követő menekülthullámmal nagyon sok erdélyi menekült érkezett a mai Szlovákia területére is, ahol szállodákban, alkalmi szállásokon, valamint falun, családoknál helyezték el őket. Ellátásukra (étkeztetés, ruházkodás stb.) országszerte különféle gyűjtéseket szerveztek. Komáromban és környékén is több száz menekült ellátásáról gondoskodtak. A témáról a korabeli sajtóban megjelent hírek alapján dolgoztam fel, s egy tanulmány formájában a közeljövőben jelenik meg. 45 A nemzeti áldozatkészség. Garamvidék 1915. július 18., 1-2. p. 46 A Nemzeti Áldozatkészség Szobrának helyi bizottsága. Garamvidék 1915. augusztus 8., 2. p. 29
