Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Közlemények - Beszédes Valéria: Kálváriák a Vajdaságban
Acta Ethnologica Danubiana 12 (2010), Komárom-Komárno Kálváriák a Vajdaságban Beszédes Valéria A szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet több éves projektuma volt a vajdasági kálváriák feltérképezése. Ezekre a köztéri szakrális kisemlékekre még az 1980-as években figyeltünk fel, elsó'sorban a telecskai dombok lankáin, a Nyugat-Bácska sváb településein (Regőcén, Orszálláson, Gádoron, és Csonoplyán) állókra. Meglehetősen roskatag állapotban voltak abban az időben, annak ellenére, hogy a maradék katolikus lakosság évente legalább egyszer bemeszelte a képoszlopokat, kiszedte a gazt. Tudatosan az ezredfordulón kezdtük a feltérképezésüket, mert ebben az időben készítettük a hosszú távú területfejlesztési tervek örökségvédelmi fejezetét. A szabadkai Műemlékvédelmi Intézet Vajdaság északi régiójában foglalkozik az ingatlan kulturális hagyatékkal, ezért kezdetben az itt található kálváriákat fotóztuk és rajzoltuk le. A többi intézet számára érdektelenek voltak ezek az építmények, ezért a különböző pályázatokon elnyert támogatásokból végigjártuk azokat a településeket, ahol katolikus templom állt. A kiindulási pontunk a Szabadkai, illetve a Becskereki Püspökség évkönyvei voltak, valamint a Lakatos-féle történeti sematizmus, ahol utalásokat is találtunk néhány kálváriára. A kápolnák dedikációjából is következtethetünk az egykori keresztút, golgota meglétére. A terepbejárás, valamint a források áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a Vajdaságban korábban százegynéhány kálvária állhatott, ma nekünk százról van biztos adatunk. Ezzel szemben napjainkban 85-nek bukkantunk konkrét nyomaira (ötvenhétre a Szabadkai, huszonkettőre a Becskereki, hatra a Szávaszentdemeteri püspökség területén). A határ másik oldalán, az egykori Bács-Bodrog vármegye mezővárosaiban, falvaiban futólagosán megállapítottuk, hogy ott is közkedveltek voltak ezek a szakrális kisemlékek. Ezek tanulmányozására sajnos eddig nem volt módunk, és a vonatkozó irodalomról sincsenek pontos ismereteink. Szilágyi István 1996-ban az olaszországi kálvária konferencián Varallóban számban vette az egykori Osztrák Magyar Monarchiában álló kálváriákat. Eszerint a későbbi Jugoszlávia területén 112, Ausztriában 109, Dél Tirolban 11, Romániában 15, Csehszlovákiában 57, Magyarországon 108 ilyen jellegű szakrális kisemlék állt. A térképmellékletből, arra következtethetünk, hogy hetvenötről tudott a Vajdaságban, a maradék negyvenhét Szlovéniában illetve Horvátországban állt. 1. A vajdasági kálváriák elterjedési térképe A hetvenöt is impozáns mennyiség, nekünk viszont (ahogy arra fentebb már utaltam) százról van adatunk, s meggyőződésem hogy Közép-Európában ezen a vidéken volt a legtöbb kálvária. A néprajzos leginkább a miértre keresi a választ. A magyar szakirodalom a ferenceseknek tulajdonítja a kálváriák alapítását, a szlovák viszont a domonkosoknak. Vidé-143