Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Közlemények - Beszédes Valéria: Kálváriák a Vajdaságban
KALVARIJE U VOJVODINI - A VAJDASÁGI KÁLVÁRIÁK LEGENDA - JELMAGYARÁZAT:- SAMOSTALNE KALVARIJE KÜLÖNÁLLÓ KÁLVÁRIÁK- KALVARIJE NA GROBLJIMA TEMETŐI KÁLVÁRIÁK- KALVARIJE U RUŠEVINAMA ROMOS KÁLVÁRIÁK- NESTÁLE KALVARIJE ELTŰNT KÁLVÁRIÁK künk esetében magától adódna, hogy a ferencesek és a domonkosok is közreműködtek alapításukban. Véleményünk szerint erre felé nem ó'k voltak a kezdeményezők. Csak a szabadkai és zombori hozható kapcsolatba velük. Az első szabadkai keresztút a ferencestemplom előtt állt, az alapítók Futó János és Oskolás Pál volt 1758-ban. A zombori régi kálváriát viszont 1743-ban létesítették, amikor a város elnyerte a szabad királyi város státuszát. Ebben a korai időszakban még a ferencesek végezték a katolikus lakosság lelki gondozását. A péterváradi 1772-es felépítésében a domonkosok is közreműködhettek, ők voltak a gondozói a karlócai Tekiai kegyhelynek, a Havas Boldogasszony kegytemplom Szavoyai Jenő péterváradi csatájával van kapcsolatban, melyet 1716. augusztus 5-én vívott a törökökkel. A péterváradi Öregmajorban álló keresztút, és szentsír-kápolna, a gyalogos zarándokok megállóhelye volt 1947-ig. Ekkor betiltják a templomon kívüli körmeneteket, s a 18. századi épületegyüttest sorsára hagyták. A golgotát a kilencvenes évek háborúiban döntötték le. A képfúlkék viszont az autóút közelsége miatt mentek tönkre. A többi 18-19. század elején létesített kálváriának nem a szerzetesek voltak az alapítói, hanem elsősorban a helyi plébánosok kezdeményezésére épültek. Példaként a magyarkani144