Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)

Liszka József: A teátrális körmenettől a kimerevített teátrumig. Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén

(Milchsack 1880) hivatkozva megállapítja, hogy a nyugati népek latin misztériumjátéka a 11. századtól négy mondatból állott, amely alapvetően megegyezett a Pray-kódex misekönyvében található, nem sokkal 1228 előtt a Pozsony megyei deáki egyházközség számára készült szöveggel: „E szerint húsvét vasárnap reggelén a hajnali mise alatt (...) az egész celebráló papság keresztekkel, gyertyákkal és tömjénfüstölőkkel ünnepélyes menetben a szent sírhoz vonult, hol két diaconus angyali öltözetben ezen kérdéssel fogadta őket: (...) Kit kerestek a sírban ó Krisztus hívei? A processio, mely a három Máriát képviseli, azt feleli: (...) A Názáreti Jézust. Erre az egyik diaconus: (...) Nincs itt, föltámadt. Azután: (...) Jöjjetek és nézzétek meg a helyet. Amazok pedig odalépnek a szent sírhoz, meggyőződnek arról, hogy az Üdvözítő valóban föltámadt, és azután visszafordulnak a kórus felé, megmutatják a verítéktörlőt, melyet az imént magukhoz vettek, és azt éneklik, hogy (...) Az Úr feltámadt sírjából..." (Ábel 1884, 33). Mivel nem feladatom most a magyar misztérium-játékok eredetének a vizsgálata, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy az első magyar nyelvű passiójáték a 16. század első negyedére tehető (Ipolyi 1858, 351. Vö. Dömötör 1936; Dömötör 1938).

Jánosi Gyula leírásából tudjuk, hogy a barokk kori bűnbánati körmeneteken (supplicatio de poenitentia) is Jézus kínszenvedéseinek az átélését kísérelték meg a szereplők. Ezek során „töviskoronák, óriási keresztek, láncok, kötelek, kövek, bűnbánati ruhák és az önsanyargatásnak annyi eszköze jelenik meg előttünk, amennyit az erősen érzelmes lélekből fakadó bűnbánat ki tud magának találni. A bűnbánat fokozására még sok helyen hozzájárult a trombiták harsogása, a dobverés tompa pergése...” (Jánosi 1935, 38). Ezek a missziókhoz kapcsolódó dramatikus játékok vagy inkább felvonulások a katolikus (és nem-katolikus!) hívők körében is nagy népszerűségnek örvendhettek, noha a protestáns prédikátorok folyamatosan ostorozták a katolikus teatralitásokat. Erre vallanak egy protestáns prédikátor 1669-bó származó szavai, midőn a katolikus egyháztól való elszakadás okait fejtegeti: „Idevaló a többi között — úgymond - a Christus szenvedésének és halálának játékos komédiára való fordítása, a mely Jézus Christust bosszantó szokást esztendőnként a pápistáknál szemünkkel tapasztalunk’’ (idézi Nagy 1901, 46). Egy közelebbről nem lokalizált szlovák bűnbánati körmenet alkalmával a menet élén a misszionárius haladt, fején töviskoronával, nyakáról kötél lógott, s még láncokkal is meg volt terhelve. Az őt követő gyerekek, legények, felnőtt férfiak mind töviskoronával a fejükön, a felnőttek egyéb kínzóeszközökkel is megterhelve következtek. A sor végén a nők haladtak, szintén töviskoronával a fejükön, arcukat egy kendővel letakarva. Az adat közreadója, Jánosi Gyula feltételezi, hogy ez a kendő megfelelhetett a sok helyen szokásos bűnbánati ruhának, ami egy lenvászon kendő volt, amelyen kis mezőkben Krisztus szenvedéseinek egyes állomásai (!) voltak ábrázolva (Jánosi 1935, 38). Selmecbányán egy 1745-ös körmenet alkalmával a misszionárius papot a városi zenészek követték, akik gyászdalokat játszottak. Ót négy előkelő hajadon követte feketébe öltözve, s kezükben egy letakart feszületet vittek. Ezután a helyi jezsuita rendfőnök következett, fején töviskoronával. A menetet a többi jezsuita, a plébános, a városi tanács tagjai, illetve a nép zárta. ,,A látványtól elámult másvallásúak némán nézik, noha a prédikátor 8 napon keresztül arról beszélt nekik, hogy a katolikus bűnbánat (t.i. ez a külsőkben is erősen megnyilatkozó bűnbánat) nem más, mint esztelenség” (Jánosi 1935, 39). Trencsénben a menet élén haladó plébános bűnbánati ruhába öltözve, töviskoszorúval a fején, kötéllel a nyakában haladt, s kezében hordozható kálváriát vitt. A hordozható kálváriák megjelenése más felső-magyarországi helyekről is adatolható (Jánosi 1935, 39).

Ezek a passió-játékok, nagypénteki vezeklő felvonulások, teátrális körmenetek forrásaink alapján többnyire még nem az épített kálváriákhoz kapcsolódtak. Úgy tűnik inkább,

128