Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Liszka József: A teátrális körmenettől a kimerevített teátrumig. Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén
hogy a kálváriák megépítésével, azok fokozatos elterjedésével ezek a teátrális passiók és misztériumjátékok fokozatosan elveszítették korábbi vonzerejüket, és szerepüket a keresztúti ájtatosságok vették át. Talán éppen ezért a hagyományos néprajzi módszerekkel elérhető' korban (tehát a 19. század második felétől) ennek a misztérium-hagyománynak a vizsgált térségben már csak „megszelídült” vallási körmenetekben realizálódott maradványai figyelhetőek meg. 2.3. Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén Köztudott, hogy az első kálvária-együtteseket, jeruzsálemi mintára a 15. században építették Európában (Spanyolország, Itália). Közép-Európába voltaképpen az ellenreformáció időszakában került és terjedt el. Noha a közhiedelem szerint az első terjesztői a ferencesek (akik 1342 óta a Szentföld őrei voltak), igazi meghonosítói, legalábbis a mai Szlovákia területén (tehát nagyjából a történeti Felső-Magyarországon) a jezsuiták voltak. A ferencesek igaz ugyan, hogy pápai engedéllyel terjeszthették a keresztúti ájtatosságot, de az egyes stációk képeit a kezdeti időszakban csak a templomok belsejében helyezték el. A történeti Magyarország első kálváriája Nagyszombatban készült 1647-ben. A további kálváriaépítmények is kezdetben elsősorban a korabeli Felső-Magyarország területére koncentrálódtak (1665: Besztercebánya; 1696: Pozsony; 1702: Léva; 1721: Eperjes; 1737: Kassa; 1744: Selmecbánya stb.). A gazdag, igen gyakran főúri finanszírozással létrehozott kálváriákhoz a 19. század második felétől csatlakoztak az igénytelenebb, rendesen közadakozásból (vagy éppenséggel egy-egy gazdagabb helyi birtokos adományából) létrehozott falusi kálvária-együttesek. Némelyikük felszentelésének körülményeiről viszonylag gazdag forrásanyag áll rendelkezésünkre. Ilyen például az 1860-ban felszentelt udvardi (Majer 1860), vagy az 1867-ben felszentelt bacsfa-szentantali kálvária (Bölcskey 1930), másokról legfeljebb a szájhagyomány és a megmaradt emlékanyag tájékoztat. Napjainkban is épülnek szabadtéri keresztutak (Kéménd), illetve kálvária-együttesek. 1. Szabadtéri, hétstációs keresztút, kálváriafeszülettel. Kéménd (L. Juhász Ilona felv. 2006) 129 2. Részlet az ímelyi kálvária-együttesből (Liszka József felv. 2008)
