Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Liszka József: A teátrális körmenettől a kimerevített teátrumig. Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén
váriája kerül tárgyalásra (a bemutatott kálváriák száma azonban ennél több, hiszen néhány településen több kálvária is található). Az egyes „szócikkek” egységes felépítésűek, így jól használhatóak. Először a település alapinformációt kapja az olvasó (történeti - magyar, német, esetleg latin, régies szlovák - településmegnevezések, mai járás, püspökség, rövid jellemzés, datálás, megjegyzések). Ezt követi az objektum részletesebb (sokszor több oldalas) leírása, jegyzetekkel, csatlakozó irodalommal. A deskripciót archív fotók és mai felvételek, olykor régi metszetek egészítik ki. A könyv összeállítóinak igényességét jelzi, hogy a viszonylag nagy számban közölt magyar nyelvű feliratok gyakorlatilag hibátlanul vannak leírva, fordításaik jók, erősen támaszkodnak a régi és mai magyar és német irodalomra is. A kötetet hely- és személynévmutató, valamint részletes német és angol nyelvű összefoglalás teszi teljessé. A könyvhöz csatlakozik egy kiemelhető térkép is, ahol a katalógusban szereplő kálváriákon túlmenően, a szerzők által számon tartott, már elpusztult vagy kevésbé adatolt objektumok is föl vannak tüntetve. A kötetben közreadott kálvária-együttesek száma - ennek a kötet összeállítói is tudatában vannak! - természetesen még gyarapítható. Elsősorban a kisebb, kevésbé frekventált helyeken található kálváriák maradtak ki a jegyzékből. A magyar kutatók közül legalább a közelmúltban elhunyt Szilágyi István (1938-2005) nevét kell megemlíteni2, aki elsősorban építészként foglalkozott a kálváriák kárpát-medencei problematikájával, azok építészet, történeti (Szilágyi 1997b) és liturgiái, távolabbról etnológiai kérdéseivel (Szilágyi 1990), és több, a mai Szlovákia területén található kálváriáról, azok valamely részletkérdéseiről alapozó jellegű tanulmányt adott közre (Pozsony: Szilágyi 2000; Selmecbánya: Szilágyi 2006. A szentlépcső kérdéseihez: Szilágyi 1992b. Vö. Čičo 2000). A Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal tevékenységétől függetlenül, vele párhuzamosan zajlott/zajlik a Fórum Intézet komáromi Etnológiai Központja keretei között 1997-ben létrehozott Szakrális Kisemlék Archívum dokumentációs aktivitása (Juhász-Liszka 2006; Juhász-Liszka 2006). Amíg az előbbi intézmény elsősorban a művészeti, műemléki, s részben (jóval kisebb mértékben) a (kultúr)történeti szempontokat helyezi előtérbe, addig a Szakrális Kisemlék Archívum inkább néprajzi, etnológiai aspektusok alapján végzi a dokumentálást. Ebben az esetben tehát magának az objektumnak a formai bemutatásán (rajz, fénykép, leírás) túlmenően, rendkívül fontos szerepet kap a kapcsolódó folklóranyagnak a számbavétele (a vizsgált objektummal kapcsolatos eredettörténetek, -mondák, a kapcsolódó rítusok, kultusz stb.). Ily módon a két kezdeményezés tehát nem zárja ki, hanem sokkal inkább kiegészíti egymást. Ismétlem: az egyik elsősorban a formai, művészeti és történeti, a másik pedig inkább funkcionális, kultúrhistóriai, etnológiai aspektusból vizsgálja tárgyát. A következőkben, miközben természetesen a szlovák kálvária-monográfiát is használtam, és hivatkozni is fogok rá, alapvetően a komáromi Szakrális Kisemlék Archívum adatbázisára támaszkodva mutatom be a most kijelölt kutatási terület kálvária-anyagát. 2. A kálvária-együttesek keletkezési folyamata a kutatott térségben 2.1. Terminológia és tipológia A szakkutatás általában megkülönbözteti egymástól a keresztút és a kálvária kifejezéseket. Az előbbi alatt azt az ájtatossági formát szokták érteni, melyet a hívek Jézus kínszen-2 Vö. Liszka József: Szilágyi István. Acta Ethnologica Danubianu 8-9 (2006-2007), 273-274. p. 126
