Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Liszka József: A teátrális körmenettől a kimerevített teátrumig. Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén
Acta Ethnologien Danubiana 12 (2010), Komárom-Komárno A teátrális körmenettol a kimerevített teátrumig Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén Liszka József 1. Kutatástörténeti vázlat A vizsgált terület, tehát a mai Szlovákia 1918 előtt a történeti Magyarország része volt, s nagyjából Felső-Magyarországnak felelt meg. Ebből is adódóan, a téma iránt mind a magyar, mind a szlovák kutatás érdeklődést tanúsított és tanúsít. Előadásomnak1 nem lehet most célja egy részletes kutatástörténet fölvázolása. Egy módszertani kérdés hangsúlyozása után mindössze néhány jelentősebb eredményre szeretném felhívni a figyelmet. A kálváriakutatás nem önálló tudományos diszciplína, időről időre építészek, művészettörténészek, etnológusok és vallástörténészek, műemlékes szakemberek és művelődéstörténészek szólnak hozzá a témához, miközben mindegyik diszciplínának a perifériáján helyezkedik el. Ily módon a kálváriakutatás interdiszciplináris megközelítést igényel, forrásanyaga pedig igen sokrétű és változó színvonalú. A korai kálváriatörténeteket leszámítva, amelyek egy-egy konkrét kálvária építési történetét mondják el (pl. Selmecbánya: Hidvéghy 1901; Eperjes: Wick 1919; Kassa: Wick 1927; Deutschproben: Richter 1935 stb.), a téma iránti érdeklődés a szlovák(iai) kutatók körében inkább a második világháború után (s azon belül is főleg az 1989-es rendszerváltás követően), elsősorban művészettörténeti és műemlékvédelmi szempontok szerint realizálódott. A műemlékvédelmi szakemberek a művészettörténetileg értékes kálváriaegyütteseket dokumentálták, írták le. Az ún. varallói kezdeményezés nyomán (vö. Szilágyi 2004) Marián Čičo és munkatársai, a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal munkaprogramjában Szlovákia összes kálváriájának a számbavételét tűzték ki célul és részben végezték el. Nagyszabású munkálataik eredménye egyrészt az európai kálvária-atlasz Szlovákiát bemutató fejezetében (Atlante 2001, 165-171), másrészt egy adatgazdag, és alapvetően megbízható szlovákiai kálvária-monográfiában realizálódott (Cičo-Kalinová-Paulusová 2002). A valóban európai színvonalú szintézis két nagyobb egységből tevődik össze. A szerzők először a kálvária-kutatás rövid áttekintését, a kálvária-együttesek megjelenésének, építésének a történetét, azok vallási és kultúrtörténeti összefüggéseit, a megformálás milyenségét, történeti alakulásait, változásait, valamint az ikonográfiái és funkcionális kérdéseket taglalják. A kötet gerincét egy gazdagon adatolt katalógus képezi, amelyben 113 település kál1 Jelen dolgozat egy, a 2008. november 10-én, a freiburgi Johanncs-Kiinzig-Institut által rendezett, Beiträge zur Geschichte der szenischen Frömmigkeit und populären Theatralität című konferencián elhangzott előadás tetemesen bővített magyar nyelvű változata. 125
