Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Út menti halálhelyjelek Dél-Szlovákiában. Tipológia, funkció, kultusz

gal átkötöttet - egy motorbalesetben elhunyt rudnai (Rozsnyótól 4 kilométerre fekvő' település) fiatalembernek a város területén található halálhelyjele melletti betonoszlopon, a másikat — szlovák nemzetiszínü szalaggal átkötöttet — pedig a város mellett, a Jólész-Várhosszúrét irányba vezető bekötő út melletti kereszten találtuk. Utóbbi egy várhosszúréti fiatalember halálának helyszínét jelöli. Ez utóbbi helyen a szalag a koszorúhoz volt erősítve. A két eset figyelemre méltó, ugyanis a magyar nemzeti színű szalagot magukat szlovák nemzetiségűnek valló szülők gyermekének, a szlovák nemzeti színű szalagot pedig egy vegyes házasságból származó, egyébként magát sokkal inkább magyarnak, mint szlováknak valló áldozat emlékének szánták. A nemzeti hovatartozásra utaló szimbólumokra e két eseten kívül máshol nem bukkantunk.

3.5.1. Fényképhasználat

Elterjedt jelenségnek számít temetőinkben az elhunytak különféle képi ábrázolása a síremlékeken. Az általam kutatott területen halottak fényképei a síremlékeken olasz hatásra a 19. század végén először a városi temetőkben jelentek meg, majd a 20. század első felében fokozatosan a falusi temetőkben is elterjedtek. Ezek ovális, vagy négyzet alakú porcelánfotók voltak; napjainkban is készítenek ilyeneket. Az utóbbi több mint két évtizedben elterjedt az elhunytak új, gravírozási eljárással készült ábrázolása is. A temetői fényképhasználat párhuzamait a halálhelyjelekkel kapcsolatban is megfigyelhetjük (L. Juhász 2004, 116—117, 128). Egyre gyakoribb jelenség, hogy a halálos balesetet követően a helyszínen elhelyezik az elhunyt fényképét, sokszor fóliába csomagolva, vagy pedig egy fényképkeretben, hogy védve legyen az időjárás viszontagságaitól, elsősorban az esőtől. A fóliába csomagolt fényképet néha a halálhelyjelet alkotó fatörzsekre is kitűzik, s ugyanúgy megtalálhatóak a többi halálhelyjel típusokon is. Néhány esetben a fakeresztre egészen pici fényképeket is felragasztanak. Ezek a fényképek természetesen- korábban tönkremennek, mint a porcelánfotók, illetve a márvány, vagy mükőlapra gravírozott képmás. Több esetben is megfigyelhettük, hogy a bizonyos idő elteltével kifakult vagy tönkrement fóliába csomagolt fényképeket újabbra cserélik. Kisebb vagy nagyobb képkeretbe foglalt fényképeket is láthatunk, s arra is van több példa, hogy egy nagyobb üveggel fedett keretben több, 2-3 elhunytat ábrázoló fényképet is elhelyeztek. A halálos motorbalesetet szenvedett áldozatokról általában egy portré, s a motorkerékpárjával együtt készített egész alakos fénykép is megtalálható a helyszínen. Találunk példát a fotomontázsra is: Tornaiján két testvér - egy 6 éves kislány és 2 éves kisfiú - közös, színes porcelán képmása látható. A gravírozással készült képmások az általam kutatott terület halálhelyjelein jóval később jelentek meg, mint a temetői sírjeleken, s eddig csak kis mértékben terjedtek el. Ezzel szemben meg kell jegyeznünk, hogy az egykori Jugoszláviában állított halálhelyjeleken már jóval az 1989-es rendszerváltás előtt feltűntek, és ott sokkal elterjedtebb jelenségnek számítanak.

3.6. Az ideiglenes halálhelyjelből állandó emlékjel — kettős jelölés

Általánosan elterjedt szokás, hogy a temetés alkalmával a sírra helyezett fakeresztet az állandó sírjel elkészülte után vagy beássák a sírba, vagy pedig a síremlék mögé állítják, illetve fektetik, de arra is van példa, hogy a síremlék elé a földbe szúrják. Ez a szokás ahhoz a hiedelemhez kötődik, miszerint a temetőből nem szabad semmit hazavinni, főleg a keresztet és a fejfát, legyen az bármennyire is korhadt (vö. Liszka 1992, 122). A halálhelyjelként állított fakeresztek esetében is megfigyelhető az a gyakorlat, hogy amikor állan88