Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Út menti halálhelyjelek Dél-Szlovákiában. Tipológia, funkció, kultusz
dóbb anyagból készült jelet állítanak, a keresztet is otthagyják. Általában a földbe szúrják, vagy pedig a halálhelyjel mellé fektetik. A Pinc közelében 1995-ben történt motorbalesetben életét vesztett fiatalember halálának évfordulóján az eredeti alacsony ácsolt kereszt mellé egy tartósabb fából készült, a másiktól nagyjából négyszer nagyobb, masszív fakeresztet állítottak, miközben az eredetit is ott hagyták. A halálhelyjel ily módon történő' kettős jelölése nem ritka jelenség. A csallóközi Bogya településen egy másik változattal találkozhatunk. Itt egy 29 éves fiatalember emlékének 2008-ban egy fémkorpusszal ellátott ácsolt fakeresztet állítottak, majd rövidesen egy betonalapba ágyazott sötétszürke márványtáblát is elhelyeztek itt a hozzátartozók, szintén meghagyva az eredeti keresztet is. Egy Rozsnyó melletti baleset helyszínén álló ácsolt fakereszt mellé egy év múlva nem kőből, vagy más anyagból, hanem ugyancsak fából készült, művészi kivitelezésű díszesen faragott kereszt került, amelyet az elhunyt szülőfalujában dolgozó fafaragó iparművész készített. Erre az új keresztre az elhunyt fiatalember — Parditka Zoltán - beceneve, a Margit került. 3.7. Lopások Gyakran előfordul, hogy a temetőkből koszorúkat, virágokat, vázákat, mécsestartókat, sőt a fémből készült sírkereszteket is ellopják. Nem ritkaság a már hosszabb ideig nem gondozott, értékesebb anyagból (márvány, gránit) készült síremlékek elüilajdonítása sem. A zsidó temetők síremlékei különösen gyakran esnek áldozatául az erre szakosodott tolvajoknak. Mivel az út menti halálhelyjelek közt egyre gyakrabban jelennek meg a temetői síremlékekkel megegyező drágább anyagból készült emlékjelek, nem számít ritkaságnak, hogy ezek a tolvajok áldozatául esnek. Mivel a halálhelyjelek a síremlékekkel ellentétben nem egy zárt területen, hanem az országutak mentén, sokszor a településtől néhány kilométeres távolságban találhatók, sokkal egyszerűbben el lehet szállítani ezeket. Érújfalu település közelében az 1999 novemberében tragikus balesetet szenvedett 41 éves Peter Srnik emlékére egy ilyen, masszív betontalapzatra helyezett temetői síremléket állítottak a tragédia színhelyén. A fekete márványból készült síremlék egyik oldalán egy drágább fémből készült virágváza, a másik oldalon pedig egy fémből és üvegből készült, korpusszal díszített zárható mécsestartó is volt. Alig két évig állt a helyszínen. 3.8. A halálhelyjelek állítói és a kapcsolódó kultusz A halálhelyjelek állítói általában a hozzátartozók, de gyakran barátok jelölik meg a baleset helyszínét. Fiatal párok esetében leggyakrabban a balesetet túlélő fél az állíttató, mint ahogy erre egy Érsekújvár közelében 2000-ben történt baleset emlékére állított halálhelyjel esetében már fentebb utaltunk. A halállal végződő közúti balesetek helyszínének megjelölési módját, valamint látogatottságát nagymértékben befolyásolja, milyen messze van az elhunyt lakhelye. Abban az esetben, ha lakhelyéhez közeire esik, a karambol után szinte azonnal megjelennek a mécsesek a helyszínen, de gyakran már a virágok, koszoiük is. Másnap, vagy pedig néhány nap elteltével pedig egy konkrét jel is kerül a helyszínre, amely általában kereszt. Gyakran van rá példa, hogy az elhunyt hozzátartozói, barátai a halálhely mellett álldogálnak, beszélgetnek, s emlékeznek az elhunytra. Terjedőben van az a szokás, hogy a temetés napján felkeresik a tragédia helyszínét is, ahol virágokat, koszorúkat, mécseseket helyeznek el. A lakóhely közelében állított halálhelyjeleket év közben gyakran felkeresik. Meglátogatják a halál évfordulóján, mindenszentek alkalmával, az elhunyt születésének napján, néha neve napján is, s hasonlóan, ahogyan azt a temetőlátoga89
