Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Krónika

Limbacher Gábor, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság munkatársa Szabadtéri (fa)feszületek Nógrádban és a régióban. Magyar—szlovák összehasonlító elemzés-kísérlet című előadásában az út menti keresztek típusait vette számba. Egyúttal felvázolta az e téren tapasztalható átadás-átvétel főbb irányvonalait is a régión belül csak úgy, mint szélesebb földrajzi területen.

A Fiileki Vármúzeum igazgatója, Agócs Attila, előadásában egy olyan témát vázolt fel, amely eleddig kevéssé volt vizsgálva. A vidékeinken különféle munkák során időről időre felbukkanó olasz mesteremberek nem csak kézzel fogható nyomot - vasút, országutak, alagutak, épületek - hagytak maguk után, hanem térségünk szellemi kultúrájában is fellelhető ittlétük lenyomata. Az Amerika avagy Kis Moszkva — a Korláli kó'bártyászközösségben megkezdett néprajzi kutatás első eredményei című előadás is azt bizonyította, hogy térségünk kultúrájának egy-egy szegmensét az évek során nem csak a magyarság alakította, hanem a szlovák, cigány, német, cseh hatások mellett „egzotikus” hatások is érték. Agócs Attila előadásában a történeti kitekintés, a kőbányászok és kőfaragók mindennapjainak, munkájának vizsgálata mellett mélyrehatóan vizsgálta a településen élő etnikumok kapcsolatát is. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az „olasz” nem minden esetben jelent olasz nemzetiséget, a nevek és okiratok alapján tiroli német, szlovén és horvát nemzetiségűeket is egyszerűen olasznak tituláltak a helybeliek. Ez a jelenség egyébként egyáltalán nem egyedülálló, hiszen nem minden bolgárkertész bolgár, és az Alföldön felbukkanó tót késesek, fazekasok, zsindelykészítők sem feltétlenül voltak szlovákok.

Az előadásokat követően élénk vita alakult ki Nógrád egyes területei megnevezésének terminológiai lehetőségeiről és annak szükségszerűségéről. Mivel ez a vita végleges eredményt nem hozott, s nyilván a későbbiek során, különféle fórumokon folytatódni fog, így csak a felvázolt álláspontokat mutatjuk be. A vita elején Marta Botíková professzor, a pozsonyi Comenius Egyetem Etnológiai és Kulturális Antropológiai Tanszékének vezetője kért szót, aki tolmácsolta Ján Botík professzornak a kutatás alapvetéseihez fűzött megjegyzéseit. Ján Botík üzenetében kifejtette, hogy véleménye szerint Nógrád igen archaikus és sok tekintetben egyedülálló régió. Épp ezért részben a nógrádi, valamint a szomszédos térségekben végzett kutatások eredményei alapján érdemes lenne vizsgálni a Nógrádban nagy számban fellelhető szórványtelepüléseket, összehasonlítva azokat a Gyetva környéki és honti szórványtelepülésekkel. Felhívta a figyelmet az archaikus nyelvjárásra, különös tekintettel a monda, topográfiai, népdal és szokáshagyományok tekintetében. Külön kitért arra is, hogy Nógrád az egyik kibocsátó központja az Alföldre irányuló migrációnak a török utáni időszakban. Ennek függvényében összehasonlító vizsgálatokat javasol Nógrád és az Alföldön fellelhető nógrádi kirajzások kultúrájában. Itt jegyezzük meg, hogy az alföldi palóc kirajzásoknak igen gazdag irodalma van, mely munkák természetesen nem kerülik meg a nógrádi közösségeket sem.

Marta Botíková a megfelelő közös terminológia kialakításának szükségességével kapcsolatban feltette a kérdést: kinek van erre szüksége? Kifejtette, hogy ez egy igen bonyolult kérdés, ugyanis a kultúra egyes szegmensei különböző módon „regionalizálódnak”. Épp ezért a háztető szerkezete alapján másképp rajzolódnak ki az egyes régiók, mint pl. a családforma vagy a népzene alapján. Hangsúlyozta továbbá, hogy Nógrád mind magyar, mind szlovák szempontból is marginális, félreeső terület. Ez azonban azt eredményezi, hogy olyan jelenségeket konzerváltak az itt élő emberek, amelyek, mintegy hiányzó láncszemként, segíthetnek megrajzolni bizonyos jelenségek fejlődési görbéjét.

274