Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Krónika
tott, hogy - bár nem meglepő módon — a vallásos tematikájú mondák igen változatos képet mutatnak a nevezett térségben. A történeti mondák közül elsősorban az általánosan elterjedt, az egész magyar nyelvterületen ismert típusok maradtak fenn. Már ebben az első előadásban is felmerült a nagytáj mikrorégiókra történő betagolásának mikéntje és azok megnevezése. Varga Norbert úgy véli, hogy mivel a folklórkutatások terén jelentős eredményeket felmutató Csáky Károly az Ipoly és annak egyes szakaszai mentén tagolja a térséget, nem lenne szerencsés újabb felosztással próbálkozni, ezért elfogadja, s használja is Csáky terminológiáját. Agócs Gergely (Hagyományok Háza, Budapest) Zenei átjárhatóság és átjárhatatlanság Nógrád szlovákiai részén című előadásában szintén az Ipolyi tekinti egy olyan földrajzi képződménynek, mely mentén - legalább is a népzene tekintetében - megrajzolhalóak az egyes kistájak határai. Elmondta, hogy a nógrádi hangszeres népzenét, s természetesen ehhez kapcsolódva a vokális népzenét is, épp ez a folyócska osztja, választja el. Míg az Ipolytól keletre eső rész népzenéje erőteljesen kötődik a gömöri zenéhez, a nyugati területek zenéje — a magyar és a szlovák egyaránt — régebbi stílusú, s elsősorban a pásztorok által játszott zene jellemzi, ezekből a hagyományokból táplálkozik. A konferencia második napján elsőként a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársa, Lengyel Ágnes tartotta meg előadását, melynek címe A szakrális nyomtatványok népi használata Nógrád és Hont megyében a 19. század közepétől napjainkig volt. Mint azt az előadás címe is mutatja, a szóban forgó megyékben előforduló szakrális nyomtatványokról kapott áttekintést a hallgatóság. Lengyel Ágnes használatuk és témájuk szerint külön kategóriákba sorolta az egyes kiadványokat, egyúttal felvázolta azokat a központokat és alkalmakat, ahol ezek készültek, illetve ahol ezek a falusi lakosság kezébe kerültek. Az előadásból és a hozzá fűzött kommentárból kiderült, hogy a szakrális nyomtatványok igen nagy területet „képesek bejárni”, egy-egy nyomdához vagy vallási központhoz (búcsújáróhely, kegytemplom stb.) kapcsolódó nyomtatvány több esetben is igen széles területen terjedt el. A Szlovák Nemzeti Múzeum turócszentmártoni Néprajzi Múzeumának munkatársa, Hana Zelinová a 20. század első felében megvalósult betelepítési folyamat néprajzi vonatkozásait mutatta be Bozitapuszta község példáján. Előadásában felvázolta a légiós falvak keletkezésének előzményeit, illetve folyamatát, valamint a törzsökös magyar és a betelepült cseh és szlovák telepesek között kialakult kapcsolatrendszert. Előadásában rámutatott arra, hogy a helyiek több mezőgazdasági eljárást a betelepülőktől vettek át, ide sorolva a gyümölcstermesztést is. Valóban, a szlovákiai magyarok népi/populáris kultúrája szempontjából jelentős szereppel bírnak a cseh és a szlovák kapcsolatok, ezek feltárása elengedhetetlen a (cseh)szlovákiai magyar kultúra megértése szempontjából. Ugyanakkor az ülésszak elnöke, Pusko Gábor Hana Zelinová figyelmébe ajánlotta azokat a magyar nyelven megjelent munkákat, melyek több forrásból is megállapítják, hogy a szomszédos Gömör megyében igen kiterjedt gyümölcstermesztés folyt már évszázadokkal ezelőtt is. Külön kiemelte Viga Gyula igen alapos és adatgazdag munkáit, melyekben a miskolci szakember történeti forrásokkal igazolta, hogy Jolsva esetében már a 15.-16. századokban cseresznye ligetekről írnak, s hogy a történeti Magyarország legnagyobb szilva exportőre épp a Vály-völgy volt. Saját kutatásaira hivatkozva pedig elmondta, hogy pl. Bejében ma élő adatközlők 27 szilvafajta nevét sorolták fel. Mindez azt jelenti, hogy a gömörivel azonos éghajlati és földrajzi viszonyokkal rendelkező Nógrádban is sokkal nagyobb hagyománya van a gyümölcstermesztésnek, mint azt a bozitai telepesek elmondásai alapján feltételezhető lenne. 273
